VERESEGYHÁZ | Hogy mennyire hektikus a helyi VVSK produkciója a tavasz folyamán, azt jelzi, hogy a Pest megyei I. osztály tabellájának első nyolc helyezettje közül csak a társulat gólkülönbsége negatív, mínusz kettő. Hogy nem „fagynak meg” az alakulat játékosai, az nagyrészt a remek őszi produkciónak köszönhető. Tisztában van mindezzel az egylet meghatározó futballistája, Kuklis Kristóf is, aki nem köntörfalazott, szókimondó interjút adott honlapunknak.
Jól gondolom, hogy nem lehet az a bizonyos pohár félig tele akkor, ha az ember társulata hátrányból fordítva a kilencvenkettedik percben született találattal végez 2–2-re az UFC Gyömrő otthonában?
Sajnos a gárda most abban a periódusban van, amikor semmi nem jön össze, ám volt ez máshogy is a szezon során – felelte portálunk kérdésére az évadban összesen 23 bajnokin pályára lépő és azokon két gólt elérő Kuklis Kristóf, a Pest megyei I. osztályban a 25. forduló után 37 ponttal a tabella 6. helyén állomásozó Veresegyház VSK 28 esztendős labdarúgója, aki tavaly nyáron szerződött a klubhoz. – Nehéz mit mondani az elmúlt hetek sikertelen játékára, de csapatszinten estünk szét a bajnokság hajrájára, és semmi sem véletlen. Az év elején kitűzött célok még mindig reálisak és a gárdához fűzött remények még mindig élnek, így a hátralevő fordulók nagy téttel bírnak és nagyban meghatározhatják a csapat közeli jövőjét. Direktbe válaszolva a kérdésre tehát, a pohár nincs félig tele, mert magunknak köszönhetjük a gyenge tavaszi szereplést, beleértve a hétvégi gyömrői malőrt.
Az egyenlítő gól az első félóra végéhez közeledve az ön nevéhez fűződött. Fel tudná idézni a találata történetét?
Egy szöglet utáni nagy kavarodásban rossz átvétel után egy ollózásnak erős túlzással nevezhető mozdulattal sikerült a hálóba juttatnom a labdát nagyjából az ötös csúcsáról.
Az őszből a tavaszba fordulva tízmeccses veretlenségi sorozatot építettek, amely alatt huszonnégy pontot szerzett a Veresegyház. Ha mindezt megszorozzuk hárommal, hetvenkét egység… Nos, azzal akár a bajnoki cím is elérhető. Kifutott eredménysor volt vagy csupán addig tartott ki a lendületük? Mert a tavasszal eddig finoman fogalmazva is hektikusan teljesítenek.
A csapat mutatott játéka egész évben gyengének mondható, maximum a jó egyéni teljesítményekre tudunk hagyatkozni, ebből kifolyólag az eredményesség nagyon változó. A bajnokság ezen szakaszában a kapu előtt kollektíven rosszak vagyunk, valamint gyermeteg hibákkal operálunk egyszer-egyszer hátul, amit az ellenfelek kimondottan jól használnak ki. A rögzített szituációkban tavasszal csak nézőként vagyunk jelen, ami nehéz, mert sok csapat ezekre épít és ezekből is eredményes ellenünk
A futballban egyvalami állandó, a változás. Mindig, mindenhogyan, mintha valami végtelenített filmet néznénk. Az ön „alkotása” ellenben kellőképp érdekes is, hiszen sorrendben futballozott a Tolna megyei, a budapesti, a Nógrád- és most a Pest megyei I. osztályban, avagy van összehasonlítási alapja: melyiket tartja a legerősebbnek?
Mindegyik bajnokság kicsit más, számomra a kimondott megyei pontvadászatok sokkal fizikálisabbnak érződnek, kevés szép focira emlékeztető mozdulattal. Talán a Budapest-bajnokságban éreztem a legjobb színvonalat a negyedosztályban, de ehhez persze köze lehet annak is, hogy az ember milyen csapatban, kikkel focizik és milyen szakemberekkel dolgozik.
Emlékszem a nevére a Kvanduk János edzette akkori NB III-as Tolle UFC Szekszárdból, márpedig ön kötődik a klubhoz, a városhoz. Határozott célja, hogy előbb vagy utóbb „hazatér”, netán a legközelebbi pályára lépést az UFC színeiben csak az öregfiúk között, esetleg az old boys-bajnokságok valamelyikében tervezi?
Valóban sok minden köt Szekszárdhoz, mondhatni, havi rendszerességgel járok még oda haza. Viszont a fociban már nem igazán tervezek ott. A magánéletem, avagy a munka, család, barátok Pest felé orientálnak, és ezek határozzák meg aktuálisan, hogy esetleg hol futballozom. Ennek is köszönhető a sok csapatváltás az elmúlt években.
