Az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Máris Dominik, az NB II-ben a május 22-én, vasárnap megrendezett 38. forduló után 42 ponttal a tabella 15. helyén végző Békéscsaba 1912 Előre SE játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Meggy. | Kedvenc tantárgyam | Természetesen a tesivel kezdeném, talán nincs olyan sportoló, aki ne szerette volna, de emellett a földrajzot is szerettem. | Emlékezetes csínytevésem | – | Első futballélményem | –
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | – | Legrosszabb szokásom | – | Étel, amit imádok | Lasagne. Bárhol, bármikor tudnám enni. | Film, amit többször láttam | Dennis, a komisz. | Zene, amit általában hallgatok | Mindenevő vagyok, de nagyon szeretem a latin zenéket. | Hobbim | Szeretek főzni.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Elég fiatal vagyok ahhoz, hogy a karrierem legjobb meccséről beszéljek, hisz hosszú út áll még előttem. | Gólom, amire szívesen emlékszem | A Siófok ellen körülbelül tizenkilenc méterről egy átlövésből szerzett találatomra. (2021. október 17-én az NB II 12. fordulójában, a Siófok otthonában úgy végzett 2–2-re a Békéscsaba, hogy az 51. percben Máris Dominik alakította ki a végeredményt – a szerző) | Mérkőzés előtti rituálém | Nincsen különösebb. | Sérülés, amit elfelejtenék | Eddigi karrierem során elég sokat voltam sérült, ezeket mind elfelejteném. | Barát a futballban | – | Az öltözőben mellettem ül | Horváth Péter. | Cél a mostani szezonban | Most lett vége a szezonnak, a bennmaradás volt a cél, ezt az utolsó meccsen tudtuk bebiztosítani. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Visszatérnék a pár kérdéssel ezelőttire, hisz még hosszú az út előttem.
Az utolsó bajnoki története Az NB II 38. fordulóját úgy várták a viharsarkiak háza táján, valamint Óbudán, hogy amelyik társulat veszít a Békéscsaba–III. Kerületi TVE bajnokin, az nagy valószínűséggel a következő szezonban csak a harmadosztályban állhat rajthoz. Kisebbfajta csoda, hogy a csapatnyi korábbi NB I-es labdarúgót foglalkoztató fővárosiaknak még maradt sanszuk az utolsó körben, mint ahogy az is annak számít, hogy a lila-fehérek nem vívták ki már jóval előbb a bennmaradást. A házigazda kezdte jobban az ütközetet, olyannyira, hogy az Életpálya rovat aktuális főszereplője igazán fontos embernek érezhette magát a 17. percben, lévén két ember kísérte, ám a tizenhatoson belülre érve nem teketóriázott sokat, a jobb alsó sarokba talált. A Pintér Attila edzette látogató a 35. minutumban egalizált a rutinos Barczi Dávidnak köszönhetően – nem sok olyan korábbi élvonalbeli labdarúgója volt az óbudaiaknak, akikre nem lehetett panasz, az ex-újpesti közöttük van. A szünet előtt azonban visszavette a vezetést a Csaba, mégpedig Lukács Raymond közeli fejesének köszönhetően. A folytatásban adódtak helyzetek itt és ott is, de mert az eredmény már nem változott – hozzátéve, hogy az Előrének az iksz is bennmaradást ért volna –, a lefújás után a békéscsabaiak örülhettek.
