Hétfőtől a személyszállítás alapdíja 700-ról 1000, a kilométerdíj 300-ról 400, míg a percdíj 75-ről 100 forintra emelkedik. A Ponyvalegény évek óta taxizó forrása szerint bár az áremelés indokolt, saját bevallása szerint fokozatosan vitte volna feljebb az árakat, nem egyszerre.
Hé, taxi! A többek között Komár László által megénekelt korabeli sláger a nyolcvanas évek hajrájában az Ez a divat című fekete korongon jelent meg, és valóban, a cím olyannyira jól passzol, mint Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi bármelyik edzésen vagy meccsen. Május első hetében már számtalan olyan sárga autóval találkozhatott a járókelő vagy az utakon közlekedő, amelyen a díjszabás már 300 forintról 400-ra változott, de lehetett látni olyan megoldást is, amelyen piros csíkon szerepelt az apró betűs szöveg, miszerint a díjszabás csak május 9-től érvényes.
Megbízható, évek óta taxizó, ám neve elhallgatását kérő forrásunk beszélgetésünkkor még az autó oldalára ragasztott 300 Ft-os kilométerdíjjal kínálta szolgáltatását, ám mint említette, csak a matricacsere közel tízezer forintba kerül, amit természetesen a sofőröknek kell kigazdálkodniuk. Közel egy esztendeje váltott, és ha már fentebb labdarúgópéldát említettünk, futballnyelven szólva tavaly nagyjából ilyenkor „igazolt” át az egyik legismertebb céghez. Amikor azt kérdeztem tőle, van-e oka tartania a taxistársadalomnak az áremelkedéstől, úgy reagált, szerinte nincs, hiszen aki eddig taxival közlekedett A pontból B pontba, az valószínűleg ezután sem érzi meg a díjnövekedés hatásait a saját zsebén, míg a nyári szezonban hazánkba utazó külföldiek többsége még így is olcsóbban autózhat egyik helyről a másikra, mint saját országában. Ráadásul régóta nem volt az ágazatban áremelés, azt megelőzően 240 Ft volt egyetlen megtett kilométer díja. Felvetésemre, miszerint az évente a távoli kicsi faluból vonattal a Keleti pályaudvarra érkező, majd a lányához, vejéhez, menyéhez, unokájához felutazó bácsika vagy nénike hasonlóképpen lehet-e a kérdéssel, egyetértően csóválta a fejét, majd hozzátette, ők bizony kieshetnek a rendszerből.
A belváros bármely pontján, ha megállunk akár csak egyetlen percre is, megszámlálhatatlan taxi húz el utas nélkül, avagy akár az is lehetne az ember érzése, nem kevés a sofőr, így nem könnyű a taxisok helyzete sem. A Ponyvalegény forrása nem vidéken él, de nem is ezért nem kertelt. Állítása szerint a hét elejét „meghúzza”, avagy a hétfő, a kedd és a szerda késő délelőttől nagyjából délután négyig, illetve este nyolc-kilenc órától hajnali egy-két óráig az utakat járja. A csütörtök már valamivel lazább, ha teheti, korábban is végez, míg pénteken, szombaton és vasárnap nem dolgozik, de így sem panaszkodik. Mint fogalmazott, nem egyszer az egyik utassal még el sem ért a célállomásra, már a virtuális térben létrehozott igen praktikus alkalmazás „dobja rá” a következő címet, lévén ahová az autót rendelték, ő is azon a környéken jár éppen. Mindezt akár el is utasíthatja, de mint rögtön hozzátette, nem feltétlenül érdemes, mert ha egy bizonyos szint alá esik a fel nem vett – ismét csak futballnyelven szólva: továbbpasszolt – utasok száma, a cég huszonnégy órára akár le is tilthatja az autót. Az pedig – szabad hétvége ide, szabad hétvége oda – jókora öngól lenne.
