A sevillai borbélyban ugyanúgy tapsot kapott, mint a Cyrano de Bergeracban még akkor is, ha sem a színházban, sem a való életben nem ő volt Cyrano. Erzsébetváros díszpolgára, Kibédi Ervin huszonöt esztendeje, 1997. május 5-én hunyt el.

Hacsekként nevettetett, Szikszaiként búcsúzott. A legtöbben nem a színházból, hanem a rádióból vagy a filmekből, netán a különböző nívós tévés produkciókból ismerhetik, holott a Vidám Színpadnak 1957-től volt tagja. A nívó a lényeg, hiszen televízióból és úgynevezett produkcióból ma már Dunát lehet rekeszteni, még ha nem is Duna elnevezésű csatornát. Akkoriban még valóban a köz szolgálatában állt az egyetlen, majd később kettőre bővülő műsorfolyam, de tessenek átkapcsolni manapság… Kirschner Ervin – igen, ezen a néven született – Sztankay Ágnest – igen, a mindmáig népszerű, felejthetetlen orgánumú, Jean-Paul Belmondo magyar hangjaként is ismert Sztankay István nővérét – vette feleségül, így a szerep valóban csak szerep maradt, amelyben utoljára vászonra került. A Retúr című, Palásthy György rendezte remekműről van szó. Nem vicc a jelző, ahogy az alkotás története sem az. Aki nem látta, pótolja, ugyanis olyan honi színészistenek jutalomjátéka sűrűsödött össze közel másfél órába, mint Agárdy Gábor, Bárdy György, Gera Zoltán, Sinkovits Imre, no és Kibédi Ervin. Az sem tréfa, hogy az utolsó filmjében együtt szerepelhetett a sógorával, ugyanis Sztankay István szintén feltűnik a színen. Az emlékek felidézése mellett csörtéket is láthat a nagyérdemű, minden felidéződik, ami csak egy fülkében felidéződhet. Az már nem az említett legendák, hanem a sors érzelmekkel teli, fájdalmas játéka, hogy Kibédi Ervin nem vehetett részt a Retúr bemutatóján. A vonat nem vár – és sajnos a halál sem.