Nem múlt el a veszély. Jóllehet, több mint egy hete már nem kötelező a maszkviselés, a hétköznapokban ugyanúgy jelen van a koronavírus, mint a sportvilágban.

Tizenkilenc. Nyerő szám is lehetne, de Mainzban nem így gondolkodtak. Összesen ennyi koronavírusos személy miatt a Bundesligában szereplő labdarúgócsapat elhalasztotta a Borussia Dortmund elleni bajnokiját. És ez csak egy külhoni példa a közelmúltból, Németországból. Hazánkban a kormány a lazítás mellett döntött, igaz, a határozat mögött sokan politikai okokat sejtenek – lévén a vírus szövődményei csendes gyilkosok és a halálozási adatok sem támasztják alá a „hurráoptimizmust” –, mondván, a március tizenötödike ünnepségsorozat, valamint az április harmadiki választás miatt kedvezőbb benyomást tehet az urna elé járulóknak a kényszerintézkedések feloldása, illetve azok hatása. Hogy a néhány hét múlva esedékes fertőzöttségi adatok milyen számokat mutatnak majd, egyelőre csak sejteni lehet, mindenesetre az elmúlt héten rengeteg maszk nélkül köhécselő, krákogó, tüsszögő honpolgárral találkozhatott, aki a tömegközlekedést választotta. 

Hetekkel ezelőtt a sportnapilap hasábjain a manapság már Svájcban futballozó, korábbi zalaegerszegi és székesfehérvári válogatott labdarúgó, Bolla Bendegúz nyilatkozott a koronavírussal kapcsolatos nem várt élményeiről, mint ahogy az is jelzésértékű, hogy a Ponyvalegény Életpálya rovatában megszólaló szintén válogatott futballista, a Budapest Honvéd hátvédje, Baráth Botond úgy fogalmazott, a sérülései közül a Covid-19 lenne az, amelyet szívesen elfelejtene. 

Név nélkül ugyan, de az évek óta az NB II-ben futballozó, jó nevű labdarúgó megkeresésünkre vállalta, hogy felidézi a vírussal való találkozását. 

Októberben oltottként, két Pfizer után már koronás voltam, így most valamilyen szinten védett vagyok. Az első három napot azért eléggé megszenvedtem, meg inkább az utána lévő tünet aggasztott, hogy a pulzusom folyamatosan nagyon magas volt, még ha csak sétáltam, akkor is. Ez amiatt volt rossz, mert így lassan tudtam elkezdeni az edzéseket. Lázas voltam, az ízületeim nagyon fájtak, a fejem is majd’ szétrobbant, meg én asztmás vagyok, ezért is mondták, hogy a Covid-19 veszélyesebb lehet rám nézve. 

Gellén Márk neve ismerősen csenghet a Ponyvalegény olvasóinak, ugyanis a Kapuskérdések című rovatunkban bemutatkozott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyíribronyban védő sportember. A kapus kérésünkre még február 4-én, pénteken, a „friss élmények” hatására említette az alábbiakat. 

Már nem nagyon vannak tüneteim, de hétfő este és kedd reggel voltak. Láz, gyengeség, mellkasi fájdalom, hidegrázás. Már csak köhögés és néha mellkasi fájdalmam van, ami nem vészes. Hétfőn kezdődött, előtte nem volt semmi bajom, kedden ugyanaz volt a helyzet, mint hétfőn, szerdán pedig már szinte semmi gondom nem volt, mintha csak egy sima megfázás lenne. 

A megszólalók mindazonáltal abban egyetértenek, hogy leginkább a pályán szeretnék egy-egy győzelmet érő góllal vagy nem is egy kiváló védéssel feltenni a koronát – a teljesítményükre. Kész szerencse, hogy mindkettejük esetében erre a közelmúltban akadt példa.