Száz évvel ezelőtt, 1922. február 5-én született Szepesi György legendás rádióriporter, a Magyar Labdarúgó Szövetség egykori elnöke, aki hosszú esztendőkön, évtizedeken át volt „az ország hangja”. Az alábbiakban rá emlékezünk.

Szól a rádió. Semmitmondó sivár süketelés megy benne, valamirevaló hangsúlyozás nélkül. Mintha egy emberszabású robot szólna a sercegő, néhányszor már megbuherált, kiszolgált, ütött-kopott Sokol típusú eszközből, csakhogy a robot nem bakizik, és nem mondja azt, hogy „vasárnap néhány fokkal csökken a felhőzet”, amire volt példa. Az egyik délutáni hírekben így, ebben a formában hangzott el a fenti mondat. Szepesi György, a legenda idejében ilyesmi nem fordulhatott elő, hiszen ha megszólalt, a konyha, a gang vagy a Szurdokpüspöki felé induló vonat enyhén emberközeli, zsúfolt kocsija megtelt élettel. A régi hangfelvételek éppen ilyenek. Érdemes belehallgatni egyikbe-másikba, netán újra meg újra előszedni és végigülni az Aranycsapat futballját, és felugrani, talpra szökkenni, tapsviharral köszönteni a magyar találatokat. A Váci út 97. előtt mindig zajlik az élet. Nagy a forgalom a szó átvitt és nemes értelmében is. A riporterfejedelem itt, ebben a XIII. kerületi házban élt, így nem csoda, hogy a falon emléktábla őrzi a múlt egy darabját. Ám ha valaki rápillant a plexivel óvott névtáblára, önkéntelenül elővenné az idő által eltemetett, retrótárgyként is az utolsók között cammogó, mégis élettel teli Sokol rádiót, ugyanis a lakók között van Puskás és Zakariás is. Meg persze Szepesi, aki áradozik, mesélve beszél olykor keserves, olykor negédes, máskor meg örömittas hangon – amíg világ a világ.