A kanadaiak Louis de Funése, a hasizom-kocogtató kacagtató Jim Carrey ezen a napon ünnepli hatvanadik születésnapját.
A hullámok rabja. Nevettünk vele, a moziban, otthon, a VHS-korszakban, pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy megmaradjon afféle B kategóriás színésznek. Az amerikai mozicsatorna, az HBO Magyarországon a kilencvenes évek közepén vetítette először az 1985-ös, visszafogott sikerrel vetített Csak egy harapást, miközben akkor már egy csapásra sztárrá, kultikus kedvenccé vált hazánkban is. 1994 bizonyult az áttörés évének, az Ace Ventura, A Maszk és a Dumb és Dumber – Dilibogyók is ebben az esztendőben készült, ami meghatározta a jövőjét, egyszersmind eltörölte a múltját. Hovatovább utóbbi kapcsán sincs miért szégyenkeznie, mi több, talán kevesen tudják, hogy a legendás Clint Eastwood két alkotásában is feltűnt: a Piszkos Harry-sorozat utolsó epizódjában, a Holtbiztos tippben, valamint a remek vasárnap délutáni kikapcsolódásnak nevezhető Rózsaszín Cadillac címet viselő hangulatos akcióvígjátékban.
A 2000-es években bebizonyította, hogy nem csupán komikus vénával rendelkezik, lévén az Egy makulátlan elme örök ragyogása előhozta a benne szunnyadó romantikus énjét; míg az Ember a Holdonban a vígjátéki elemek úgy keveredtek a drámai kellékekkel, mint kávé a tejben; miközben A 23-as szám misztikus thrillerként került a vásznakra és a lejátszókba. Jóllehet, az össznépi fogadtatás olyan volt, mint csirkepörkölthöz a hozzávaló – vegyes vágott –, az ábrázatunkról a legtöbbször mégsem árad a savanyúság, ha Jim Carrey tűnik fel a képernyőn, legyen szó egynapos ügyvédi őszinteségről (Hanta boy), kettős személyiségű motoros rendőrről (Én és én meg az Irén) vagy tévériporterbe öltött isteni színjátékról (A minden6ó).
A dráma azonban újfent elérte, mégpedig a magánéletben, miután 2015 őszén a barátnője öngyilkos lett, aki a színész gyógyszereivel túladagolta magát. A tragédia miatt a mai napig gyötri az önvád, miközben az évek foltokkal telített szürke árnyként elsuhantak, így elérkezve az élet országútjának hatvanas táblájáig. A nem B kategóriás jogosítvánnyal száguldó nem is B kategóriás művész számára ugyan ez már régóta a B oldal, a szomorú bohóc lemezén is kétségkívül a fekete korong ezen felületén találhatók az igazán markáns dalok. Esetében sajnos a legdrámaibb, legfelkavaróbb hangvételűek is, amin nagyon nincs kedvünk nevetni – sem vele, sem nélküle.
Magyar hangja Kerekes József A kétszeres Golden Globe-díjas Jim Carrey és a Jászai Mari-díjas Kerekes József egy korosztály – lévén mindketten 1962-ben látták meg a napvilágot –, de nem ezért lett utóbbi az előbbi állandó magyar hangja. Hazánk egyik legfoglalkoztatottabb szinkronszínésze (az időrendi sorrendet tekintve) az Ace Venturában szólaltatta meg először magyarul a kanadai komikust, és azóta is a szinkronrendezők – kevés kivétel mellett – a nagyszerű orgánumú, a vígjátékokban rendszerint lubickoló művészt hívják. Mi pedig eljutottunk odáig, ahogy Sylvester Stallone, illetve Arnold Schwarzenegger alkotása nem az igazi Gáti Oszkár, úgy Pierce Brosnané sem Kautzky Armand hangja nélkül, esetünkben pedig bármelyik Jim Carrey-mozi elképzelhetetlen Kerekes József nélkül.
