Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Sajbán Miklós, az NB II-ben 20 ponttal a tabella 17. helyén telelő Budaörsi SC labdarúgója, az élvonalbeli Paksi FC támadója, Sajbán Máté bátyja.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Hold. | Kedvenc tantárgyam | Matematika. | Emlékezetes csínytevésem | Visszatérő probléma volt, hogy a testvéreimmel a házban fociztunk és gyakran lerúgtuk a virágokat az ablakból. A cserép összetört, minden földes lett és a szüleink nagyon nem örültek, legközelebb mégis hagytak minket újra játszani. | Első futballélményem | Egész pici koromban már focizgattunk otthon, de legrégebbi emlékem talán három-négyéves koromból maradt meg. Volt egy nagy fa a kertünkben, szembe álltam vele és órákon keresztül próbáltam mindkét lábammal olyan magasat rúgni, hogy elérje a fa tetejét. Persze eleinte a közelébe sem értem, de legalább ekkor még nem ment át a labda állandóan a szomszédba.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Stabilitás. | Legrosszabb szokásom | Zárkózottság. | Étel, amit imádok | Desszerteket nagyon ritkán eszem, pedig szinte mindent szeretek, ami édes. | Film, amit többször láttam | Ritkán nézek újra filmeket, kiskoromban Az oroszlánkirály, később talán A Gyűrűk Ura volt egy ideig kedvenc. | Zene, amit általában hallgatok | Konkrét számot nem tudnék mondani, műfajt tekintve a klasszikustól a trash zenéig mindent szívesen hallgatok, de a rock és a metal áll hozzám a legközelebb. | Hobbim | Többet is tudnék említeni, de az utóbbi néhány évben egyértelműen olvasással töltöttem a legtöbb időt.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Számomra sok találkozó emlékezetes maradt, de amire mások is felkapták a fejüket, az egy Vasas elleni tévés mérkőzés volt, amelyen két gólt szereztem és egy gólpasszt is adtam. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Ilyenből szerencsére több is akad, most hirtelen egy edzőmeccsen szerzett gólom ugrik be még abból az időből, amikor a Budaörssel az NB III-ban szerepeltünk. A 16-os környékén egy felpattanó labdát úgy juttattam a kapuba előrefelé ollózó mozdulattal, hogy egy felugrásból az egyik lábammal átemeltem a védő lábát, a másikkal pedig egyből a hálóba emeltem a kapus fölött. Azért különleges találat, mert azóta sem értem, hogy csináltam, és talán ahhoz is hozzájárult, hogy attól a félévtől kezdve már komolyan számoltak velem a felnőtt csapatnál. | Mérkőzés előtti rituálém | Nincs, nem vagyok babonás. | Sérülés, amit elfelejtenék | Amikor Mezőkövesdre kerültem, megcsillant a remény, hogy bemutatkozzak az NB I-ben, de egy héttel a bajnokság kezdete előtt egy komolyabb bokasérülésre ráment a félévem, és úgy alakult, hogy azóta sem tudtam az első osztályban pályára lépni, így ezt szívesen kihagytam volna. | Barát a futballban | Igyekszem mindig minden csapattársamra barátként tekinteni, de eléggé zárkózott típus vagyok, így ők ezt nem biztos, hogy mindig érzékelik. Ha egy embert kellene kiemelni, akkor természetesen a testvéremet, Sajbán Mátét mondanám. | Az öltözőben mellettem ül | Épp most alakították át az öltözőnket, egyelőre nem végleges az ülésrend. | Cél a mostani szezonban | Bennmaradni az NB II-ben a Budaörssel. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Szeretnék pályára lépni az NB I-ben, de egy NB II-es dobogónak is nagyon tudnék örülni. Az elmúlt években többször is kevés választott el minket ettől az eredménytől.
