1946. július 6-án született Sylvester Stallone Golden Globe-díjas amerikai színművész, aki ezen a napon töltötte be a hetvenötödik életévét. A Ponyvalegény az alábbiakban a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő akcióhőst köszönti.

Mondanám is rögtön, Művész Úr, hogy lehetne tiszteletbeli magyar. Lakást bérelhetne a Kőbányai úton, hogy a környéken élve, valódi vietnámi veteránként elvegyülve a tömegben újraforgassa a Rambo valamelyik részét. Vagy letelepedhetne a hazaiból le tt Fudan környékén, és miközben énekelné kissé spiccesen, hogy „egy üveg whisky egy hét után”, a vokalisták kontráznának: „New York, New York”. Ott született, de nem a Broadway, hanem a mozik sztárja lett, aki a nyolcvanas-kilencvenes években garanciát jelentett a sikerre. A Rockyban ugyanolyan szerethető figurát alakított, mint a már emlegetett Rambóban, nem is szólva a Bosszú börtönében, a Tango és Cash, valamint a Cliffhanger című, hazánkban is nagy sikerrel vetített klasszikusokról. A legendás VHS-korszak sokunk életében volt jelen, és bár A specialista sokak szerint gyengécske darab, ám a hűvösen is forró légkört teremtő Sharon Stone vérpezsdítő alakját elnézve bizony kellett abba a moziba egy bombaszakértő. Elég Önre nézni és megfigyelni a korabeli alakításait, hogy az ember tudja, a kés nem csupán a Rambóban került elő, hanem (első vér)cseppnyi túlzással a plasztikai sebész kezében is megfordult. Az ellenben nagyon is emberi, ahogy egy korabeli interjújában elmesélte, miért és miként kellett megválnia a kutyájától, akit aztán hatvanszoros összegért vásárolt vissza a későbbiekben. Egészséges lélek az egészséges testben, hiszen anno az Amerikai úton közlekedő ruszki 74-es lassabban fordult, mint manapság a muszklis 75-ös amerikai.