Szomorú látkép: már csak a bódult állapotban tántorgó, két másodperc múlva üvöltő zombik „hiányoznak” a főváros IX. kerületének forgalmas utcájából. Az egykori legendás szórakozóhely, a 2008-ban bezárt, majd lebontott Kultiplex már a múlté, ugyanakkor a Budapest legszebb városrésze címmel meghirdetett pályázat nyertesét sem ezen a helyen kell keresni.
Ide még a Toldi Miklós által erősített Magashegyi Underground Bocskor Bíborkával, Fűrész Gáborral és Fodor Máriusszal is alászállt volna! A Kultiplex méltán nagy népszerűségre tett szert, olyan szórakozóhelyként üzemelt, ahová valóban érdemes volt betérni. Vagy két pohár enyhén savanykás őszilére az édes mosolyú, ám külső jegyeit tekintve leginkább Aradszky Lászlóra emlékeztető Annabellával vagy a Blue Box moziklubba valamelyik szovjet posztmodern filmalkotásra, Jekatyerinával és Jevgenyijjel a főszerepben.
A Kinizsi utca persze manapság sokkal csendesebb, jóval visszafogottabb, kevésbé lüktető, és nem a kijárási korlátozás miatt – legalábbis ami a péntek vagy szombat esti összhanghatást illeti. Az viszont művészet, amilyen látvány tárul különösen a közterület páros oldalán baktatók elé.
Magunk közt szólva nem csupán humora, de üzleti érzéke is van annak a vállalkozónak, aki üvegezést vállalva hirdeti magát, az pedig valószínűleg a sors tréfája, hogy a Biblia utcában sem éppen imakönyvbe való motívumokat fedezhet fel a házfalakon az arrajáró.
A Covid-tüneteket produkáló, már kora tavasszal megkergült állapotú, nyári sugarakkal tűző napfény magához vonzza, simogatja, ölelgeti a közeli parkban ücsörgőt ugyanúgy, mint a Nagycsarnokba igyekvőt. Keserű hatású édes élet. És ez bizony nem a napfény íze.
