Emlékezetes marad a 2021-es nemzetközi nőnap – és nem csupán a virágosoknak, ugyanis március 8-tól a legtöbb nem élelmiszert árusító üzlet lehúzhatta a rolót – két hétig biztosan.

„Tessék, csak tessék a virááágooot!” A tavasz ezernyi színe – és még annál is több. Az egyik legforgalmasabb metróállomáson látszólag ugyanolyan volt ez a hétfő is, mint az egy vagy a két héttel ezelőtti. Szürke, szmogos, csak az egyre erősödő, szorgos napfény jelezte diszkréten, hogy nincs már messze a valódi kikelet.

Huszonéves nő talán a lányával – vagy az unokahúgával. Kínálta a portékát a két fagyasztószekrényt és egy gáztűzhelyt, a hokedlit, meg az Olívia – de nem Newton-John) sminkkészletét is lazán elnyelő kék batyuból, de a sárga tulipáncsokrok csak nem akartak fogyni a böhöm nagy táskából.

Más volt ez a március 8., mint a többi, nagyon más. Az imitt-amott feltűnő „útszéliek” fogják a cókmókot és viszik a hajladozó, illatozó növényeket haza, majd másnap vissza, de az Oktogon sarkán lévő fabódés kolléga nem veheti a hátára a házát, hogy úgy közlekedjen, akár a csiga.

A pláza ászát sem a virágboltosok között kell keresni. Az eladó tekintete beszédesebb, mint a Kevin Smith által alakított és rendezett Néma Bob a zseniális, húsz évvel ezelőtti filmben. Lassan, komótosan teszi celofánba az élet aprócska csodáját, majd amikor rákérdezek nála, mi lesz holnap, némi hezitálás után kiböki: mindig kedd következik a hétfő után. A maszk alatt mintha mosolyogna – aligha virágos jókedvében.