Dorci, Dorcika, gyere ide! Hova bújtál? Előttem vagy, amint hathetesen átléptem Veled a küszöböt. Éppen tizennégy éve történt. Emlékszem, Brazília–Horvátország vb-meccs volt, de kit érdekelt, hiszen (akkor még) aprócska kék szemeiddel és elfojtott nyávogással adtad a tudtomra, hogy egy cica nem csupán szép meg aranyos, hanem éhes és szomjas is, kiváltképp egy hosszú út után.
Uzsgyi, irány a közeli Spar! Rémlik, hogy párizsi volt az első menüd, és az is a retinámba égett, hogy néhány nappal később az ágyon kihajtott bulvárnapilapra ültél olvasás közben, én felvettelek, Te pedig nemes egyszerűséggel azonnal lepisilted, de sem akkor, sem utána nem tudtam haragudni.
Azt mondják, egy macskánál az a bizalom jele, ha simogatás, dédelgetés közben behunyja a szemeit. Már az elején kialakult ez a harmónia, hiszen a legtöbbször az éjszaka kellős közepén felkucorodtál hozzám, aztán hol a lábamnál, hol a mellkasomon kinyújtózva aludtál.
Tavaly májusban és júniusban kétszer is elvittelek az Állatkórházba, ahol az ott dolgozók a karmaidat és a kis vesédet is rendbe hozták. Azóta is ostorozom magam, ha már a lelkiismeretes helyi erők nem tartották fontosnak, én miért nem jeleztem, hogy végezzenek el egy ultrahangot és vegyenek vért. Mert lehet, hogy akkor… De már nincs akkor.
Rémisztően alacsony volt a cukrod, amikor vittelek. Április elsején bolondozni, viccelődni kellett volna, ehelyett jött a kijózanító diagnózis: készüljek a legrosszabbra, de reméljem a legjobbakat. Az infúzió után jobban voltál, és én csak lestem, hogy a korábban megszokott helyeket újra bejártad, felfeküdtél az ágyamra, aztán leugrottál. Este fél hétre vittelek az újabb infúzió miatt, de már nem engedtek ki. Éjfél után még lesétáltam a rendelőbe, a kopogásomra a meglepett asszisztens jött ki, mint elmondta, ilyen esettel még nem találkozott, hogy valaki ebben az időpontban a kedvence felől érdeklődjön. Várnom kellett, míg az állatorvos elém állt. Hajnal fél négy felé járt az idő, amikor megszólalt a telefon.
Hófehér papír. Rajta dátumok, aláírások, pecsétek, összegek. És a legnehezebben olvasható rész... Néhány nappal a halálod előtt égi jelet kaptam. Ahol jártam, este hét körül megjelent egy kíváncsi tekintetű, hasonszőrű négylábú. Leült és engem nézett, egészen beleolvadva a környezetbe. Akkor és ott nem tudatosult bennem hirtelen, mit jelent ez, egyáltalán mit akar üzenni a sors? Az április 2-án, csütörtök hajnalban történtek óta azonban minden új értelmet nyert.
