Kezitcsókolom, Matusekné, látom ám a kiírást, látom ám! Tudja, mi van a kezemben? Vaskos kötet. Hát az önében? Maszkos köpet! Hallottam az imént, hogy tüsszentett, mint a rosseb, csak nehogy a cukor sorsára jusson. Persze, hogy nagyon édesnek tetszik lenni, de ha így folytatja, még koronás is lehet… Viszik magát is, mint a cukrot.

 A kis Adonisz Adolf amúgy a kettő béből megirigyelhetné azokat a krétával szépen megmunkált betűket. Hogyhogy ki és hol? Adolf itt lenn! Milyen Hitler? Mondom itt lenn! Lehet, hogy maga nagyot hall, a vásárló meg majd nagyot néz. Már bérletet is árul hetvenszázalékos engedménnyel? Szűzanyám! A Nyugati aluljáróban ötszáz híján egy tízes, számlával, a magáé meg nyilván eredeti gagyi. Ezeöcá? Na, adjon egy felnőttet holnaptól! Hogyhogy van befőttje ma is? A bérlet, Matusekné, a bérlet és felnőtt! Persze, az is öregszik, már nem kicsi, nagyobb lett, képzelje, az enyém meg már annyira, hogy tele is van a bérletem magával… Felnőtt a bérlet is! 

Bár lett volna a fülészeten, most nem kiabálnék én sem. Hogy jön ide, hogy már nagymama? Hogy tegyem a bérletet a bal füle mögé: nem szülészetre küldeném, hanem fülészetre, Matusekné! Mit szól magához a férje? Semmit? Hát, az is valami, éppenséggel megértem. Legalább elvannak, mint a meggybefőtt. Hogyhogy pirosabbnak gondolt? Nem vagyok ideges, de én nem úgy értem meg, mint a meggy, hát ez valami őrület! Tudja mit, Matusekné, ha kérhetek egy szívességet, legyen befőtt: tegye el magát holnapra! Hónapra? Még jobb! Ezzel a mostani akcióval amúgy is olyan lehet, mint Pali bátyám, amikor reggeltől estig a réten van: nagyot kaszál. Ha feldobom magát és nem esik le semmi, az tudja, micsoda? Matusekné megfogta az Isten lábát.