Van, aki Alfredo pizzájára vagy tiramisujára, esetleg Pedro kocsmájára esküszik, netán Giovanni Boccaccio művei hozzák lázba, míg más a Lazio futballcsapata miatt rajong Olaszországért.

 Ki hinné, hogy Róma már az „űrkorszakban” jár? Az olasz főváros metróállomásain egyszer használatos palackkal lehet vonaljegyet vásárolni oly módon, hogy a kihelyezett gyűjtőkbe hajított műanyag darabjáért öt eurocentet ír jóvá a rendszer, amelyekből a tikettet vagy éppen a bérletet lehet megváltani. 

Mielőtt valaki hangosan örülne, nem árt, ha visszafogottabb, különösen cifra szavak használata esetén, amennyiben Saonarában jár. A Padova melletti kisvárosban ugyanis olyan törvény van érvényben, ami alapján minden vallást tiszteletben kell tartani. Ez a normális, tehetjük hozzá, csakhogy aki istenkáromlásra ragadtatja magát, csúnyán pórul járhat, lévén akár négyszáz eurós büntetést is kaphat.  

A korábbi televíziós személyiség, Frei Tamás a közelmúltban többek között az alábbiakat nyilatkozta az egyik legszebb olasz város helyi könyvtárával kapcsolatban a Best magazin hasábjain.

Összefonódott a sorsom Firenzével: 1966-ban, a születésem évében volt minden idők legnagyobb árvize a városban. (…) Mindig jár az e-book olvasómra egy újság, de a többit itt szoktam átlapozni. Külön állványon találhatók az olasz és a külföldi lapok. Ide bárki betérhet, és teljesen ingyen, de a legnagyobb csendben addig olvasgathat, amíg a kedve tartja. Azt mondta a polgármester, hogy azzal mindenki csak több lesz, ha tájékozódik a nagyvilágról, ezért nem kérnek pénzt érte. 

Három rövid történet Itáliáról. Megfontolásra érdemes, elgondolkodtató sztorik: lám, így is lehet! Így is lehet?