Csaknem teltházat vonzott október 14-én, hétfőn az új helyszínen, a Puskin Artmoziban megrendezésre kerülő animációs vetítés, az Animascope 6, amely válogatást nyújtott az érdeklődők számára a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció alap- és mesterszakon, valamint az angol nyelvű animációs képzésen végzett hallgatók diploma- és vizsgafilmjeiből. A Ponyvalegény a helyszínen járt.

Hömpölygött a tömeg. Ez még nem valamelyik remekmű nyitójelenete, hanem a hétfő estéé. A Kossuth Lajos utcai impozáns filmszínház aulájában már a hivatalos kezdés előtt negyedórával nagy volt a tumultus, aztán néhány mondatot felölelő szókavalkádot követően még többen jöttek kólával és pattogatott kukoricával felszerelkezve. Úgyszólván sikk lett az eseményen való részvétel, ám kár volna tagadni, az alkotók mellett számos családtag, barátnő, Vili bácsi és talán még Máris szomszéd is eljött, hogy megtekintse az idei seregszemlét.

A Puskin Metropolis termében zajló eseményt Muhi András producer nyitotta meg ünnepélyesen – mindezt vágatlan változatban láthatják, ha ellátogatnak a Ponyvalegény Facebook-oldalára –, majd a remekműveké volt a főszerep. A szemle két erős alkotással nyitott, Bakos Fanni „Papa”, illetve Wator Ádám és Bacsa Noémi „Ego” címet viselő blokkja elemi erővel hatott a minden filmet tapssal jutalmazó közönség tagjaira, ám érdekesség, hogy míg előbbiben a szereplők mindvégig némák maradtak, utóbbiban és a többi alkotásban nem csupán a képi-, hanem a hangvilágot is élvezhette a publikum.

És ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy akadt alkotás, amelyben a rendezők szólaltatták meg a főhősöket, a legtöbb műben ugyanakkor olyan közkedvelt színművészek kölcsönözték az animációs szereplőknek a hangjukat, mint Bolla Róbert, Kecskés Karina, Lázár Kati, Pusztaszeri Kornél vagy éppen Szabó Győző.

Ezen sorok írójának három, a társadalmunkra sajnos nagyon is jellemző, arról hiteles képet festő mestermű nyerte el igazán a tetszését, ábécé-sorrendben a „Kék pillangó”, a „Kulthely” és a „Ravatal”, ám a többieknek (az összes alkotás és rendező lentebb olvasható) sincs miért pironkodniuk, mert az övék szimplán csak remekmű. Csoda-e, ha az időben érkező nem akaródzott a műsoridő után távozni – és nem feltétlenül azért, mert hömpölygött a tömeg...