Az előző héten a Ponyvalegény közösségi oldalán is megjelent az örömhír, miszerint a gerincvelői izomsorvadásban szenvedő kisfiú, Zente számára összegyűlt az áhított 700 millió forint, így hamarosan megkezdődhet a génterápiája.

Augusztus végén még egy másik kisfiúról beszélt a kettészakadt ország. Nem túlzó a jelző, ugyanis a népszerű előadóművész, Lesi László (művésznevén L.L. Junior) gyermeke tragikus körülmények között hunyt el, és az emberek – akiknek egyébként a részvétnyilvánításon túl nem sok közük volt az esethez – hol az énekes egykori párját vették a szájukra, illetve billentyűzetükre, hol Juniort. Az eset feldolgozását nem segítette az a tény sem, hogy a bulvár valósággal rászállt a témára, ugyanis nem volt olyan könnyedebb hangvételű napi- vagy hetilap, amelynek címoldalán ne a tragédiát vették volna elő újra meg újra – és ezúttal csupán a nyomtatott médiumokról van szó...

Hogy egy hónap alatt mennyit változott a világ, arról csak annyit, az acsarkodás helyett az összefogás jött divatba, úgyszólván sikk volt „beszállni” a kis Zente gyógykezelésének támogatásába, holott akkor még nem lehetett tudni, összegyűlik-e a kívánt 0.7 milliárd forint. Döbbenetes – a szó legpozitívabb értelmében –, de összejött, ami jó példát közvetít a honpolgárok számára: az acsarkodás nem hozhatott megváltást, hiszen a történteken nem lehet(ett) változtatni, az összefogás viszont eredményre vezet(het)ett – és ugye, hogy mennyivel jobb érzés erről beszélni?