Több tízezren csatlakoztak az akcióhoz, ám érdemes megismerni az üdítőóriás kampányának hátterét is.
A Ponyvalegény jobb oldalsávján megtalálható Facebook-oldalt is követő egyik Kedves Látogató – nem írom le a nevét, ha akarja, majd úgyis felfedi magát – cikket küldött mindennemű kommentár nélkül. Miután a tartalma érdekes, ezúton így és itt megosztom, már csak azért is, mert van mondanivalója.
Bár én még nem találkoztam a két férfit ábrázoló plakáttal – a Sprite üdítőt népszerűsítő, szétlyuggatott, szétvarrt ábrázatú férfit bemutató poszterrel valamelyik villamosmegállóban igen, a frappáns mondaton (ne engem olts, hanem a szomjadat – vagy valami hasonló) még el is mosolyogtam magam –, a megítélés érthető módon szélsőséges. A petíciót kezdeményezők és aláírók azzal érvelnek, mi lesz akkor, ha ezt annyiban hagyják.
Eddig Magyarországon nem reklámoztak a nagyvállalatok nyílt homoszexuális tartalommal és üzenettel. Ne legyenek illúzióink, ez egy próba. Ha ezt elfogadja a magyar társadalom, újabb és újabb lépések fognak következni. Plakátok, reklámok, filmek, szivárványos termékek stb. És miután tovább csúszunk a lejtőn, egyre nehezebb lesz megállni.
Három mondat a fentebb belinkelt anyagból. A homoszexuálisokat érintő témákat a legtöbben tabuként kezelik, pedig felesleges, hiszen attól még, hogy a szőnyeg alá seperjük, az még ott van. Magam számtalan interjút készítettem melegekkel, javarészt sportolókkal. Ne legyenek illúzióik: volt közöttük manapság már edzőként dolgozó korábbi férfiválogatott labdarúgó is, aki a zuhanyhíradó szerint sokáig testi-lelki jó barátja volt annak idején egy szintén válogatott kiválóságnak. Vettem részt olyan beszélgetésen, amikor az alany (hölgy, aki a nemzeti csapatot szintén megjárta) már-már enyelgett az azonos nemű párjával, majd a hivatalos rész után kézen fogva távoztak. Nem ütköztem meg az eseten, bár férfiként kétségkívül szívesebben nézek ilyesmit, mint két vérben forgó szemű, izzadt képű, szőrős lábú hirtelen jött love storyját. Sietve hozzáteszem: attól még, hogy nem értem őket – higgyék el, sokszor ők saját magukat sem… – vagy egy rossz pillanatomban nem fogadom el, attól ők még léteznek.
Mindezt csak azért írtam le, hogy a homoszexuálisok nem rosszak, csak mások, mint mi, heterók. Sokan el sem hinnék, hogy a babaarcú, bombatestű jó mozgású labdaművész ugyanúgy a saját neméhez vonzódik, mint a több funkciót ellátó parlamenti politikus, nem is szólva a mindig vidám, népszerű színművész-énekesünkről vagy a finom hanglejtésű divattervezőnkről.
A megütközés mostani oka persze érthető abból a szempontból, hogy amikor a zárt dohányboltba nem engednek be tizennyolc éven aluli személyt, akkor ezt az ötéves Töhötöm ugyanúgy láthatja, mint a hétéves Eufrozina?
A Coca-Cola ilyetén való nyitottsága persze annyiban érthető, hogy mint a fentebb említett, Sprite-plakát is mutatja, az elfogadást helyezi fókuszba, bár meglehet, ezzel a kampánnyal hazánkban egy kicsit túllőtt a célon a nemzetközi nagyvállalat.
A Népszava mai lapszáma „Beszállt a kólaharcba a Hit Gyülekezete” címmel tudósít a történtekről, amelyben a Németh Sándor vezette egyház a tiltakozását fejezi ki. Bizonyára lesznek még követőik, ám egy biztos: az „Inkább akkor a Pennys kóla” mondatot a plakátra firkáló tiltakozó honpolgár szavai értelmezhetetlenebbek és érthetetlenebbek, mint a Coca-Cola plakátkampánya.
