BUDAPEST | Csodálatos pályafutás az övé. A háromszor megnyert Bajnokok Ligája-serlegre olyannyira büszke, mint a 102 válogatott mérkőzésen elért 44 találatra. Raúl csak egy van. Tudják ezt a spanyol főváros lakói, ám valahogy így lehetnek ezzel az újbudai Mérnök utca környékén élők is, hiszen a kifogástalan környezetben pályaválasztóként meccseket játszó Baráti Bőrlabda FC színeiben rendre feltűnik a balszélen afféle modernkori Roberto Carlosként (ha már Real Madrid...) Kis Raul, aki a legtöbbször góllal szomorítja el a riválisok kapusait. Jóllehet, a Tárnokról induló futballista rövid u-val írja a (kereszt)nevét, leginkább azzal tette volna fel az u-ra a vesszőt, ha bajnokcsapat tagjaként ér el nem kevesebb, mint huszonhét találatot, méghozzá összesen huszonöt bajnokin.
Hány Real Madrid-szurkoló barátja van? Csak azért kérdezem, mert azzal ugye tisztában van, hogy Raul névvel csak csatárként futballozhat.
Az ismerőseim többsége nem szimpatizál a Reallal, nem tanulták meg, kinek kell szurkolni sajnos, de hát ez már nem az én problémám – felelte nevetve Kis Raul, a Budapoest-bajnokság III. osztály 2. csoportjában 25 lejátszott mérkőzés után 63 ponttal a tabella 2. helyén álló Baráti Bőrlabda FC 21 esztendős játékosa, aki csapatával május 18-án, szombaton 12 órai kezdettel a 72 egységgel éllovas és gyakorlatilag már bajnoknak tekinthető, a korábbi támadó, Pandur Tamás trenírozta Soroksár SC II. otthonában vizitál. – Bárcsak lehetnék olyan legendás támadó, mint Raúl, de nekem a balhátvéd, illetve a szélső pozíció jutott leginkább, de csatárként is játszottam már szerencsére többször is.
A második hely a Baráti Bőrlabda FC-nél az aranyéremmel ér fel?
Semmiképpen sem, meg akartuk nyerni a bajnokságot és az egyel feljebb lévő osztályban, a blasz-kettőben folytatni, de sajnos nem tudtunk minden mérkőzést megnyerni. Kicsit úgy érzem, szerencsénk sem volt, de természetesen a Soroksár megérdemli a bajnoki címet, mert egytől egyig nagyon ügyesek és még nálunk is fiatalabbak, pedig a miénk sem egy idős csapat, bár azt hozzá kell tennem, hogy verhetőek, hiszen az ősszel mi is 3–1-re diadalmaskodni tudtunk felettük. Sajnálom, hogy nem sikerült, mert úgy gondolom, ez a csapat nem ide való és feljebb is megállnánk a helyünket, mivel több magasabb osztályú csapattal is játszottunk már edzőmeccseken vagy a Budapest Kupában, amelyeken nemcsak, hogy megálltuk a helyünket, hanem gyakran győzni is tudtunk ellenfeleinkkel szemben.
Máshol simán gólkirály lehet az ember huszonhét találattal, a Budapest-bajnokság III. osztály 2. csoportjában ez a remek produkció dobogót sem ér. Ha valaki ezt a szezon előtt megjósolja, miért nézi komplett hülyének az illetőt? Azért, mert nem hitte volna, hogy több mint két tucatszor bizonyul eredményesnek vagy nem gondolta volna, hogy nem lehet ilyen terméssel a legjobb mesterlövész?
Sejtettem, hogy nem lesz elég idén, ha csak ennyiszer találok be a szezon folyamán, bár ahhoz képest, hogy fő feladatom a védekezés, főleg a bajnokság elején tanyázó csapatok ellen, és igazából sosem az volt a célom kifejezetten, hogy gólkirály legyek, azért büszke vagyok arra, hogy így is 27-szer betalálhattam az idén is. Bár szívem szerint az összes gólomat odaadnám másnak, ha cserébe bajnokságot nyerhettünk volna, de sajnos most így alakult. Már a bajnokság elején látszott, hogy kik lesznek azok, akik várhatóan sok gólt lőnek, és mindannyian centerek a csapatukban, de azért sikerült kicsit megizzasztanom őket, legalábbis bízom benne.
Van kedvence az említett huszonhétből?
Az összesnek ugyanúgy örülök, hiszen idén szerencsére sokszor szereztem akár egyenlítő vagy vezetést érő találatot, de ha ki kellene emelnem egyet, akkor az az Újpesti Haladás ellen lőtt szabadrúgásgólom lenne. Kijelenthetem, hogy életem szabadrúgása volt, körülbelül huszonöt méterről egy leginkább jobblábas szögből, de úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Kívülről kerülte meg a sorfalat és a felső sarokban kötött ki a labda, amit szerencsére le is videóztak, így emléknek is megmarad ilyetén formában. Egyébként ezzel a találattal lett 3–2, majd meg tudtuk fordítani a mérkőzést, és mivel nyertünk, így még többet ér számomra ez a gól.
Tárnokról indult, aztán Budaörsön folytatta, majd visszatért, mi több, Kaszás Attila edzősége alatt rendszeresen szóhoz is jutott, a Bolhából mégis elugrott, és anélkül, hogy ebből elefántot csinálnék, árulja el, miért igazolt el a Pest megyei társulattól?
Tárnokról azért jöttem el, mert Kaszás Attila is távozott, akinek nagyon sokat köszönhetek, hiszen ő faragott belőlem balhátvédet, amit megszerettem és rengeteget fejlődtem a kezei alatt, illetve majdnem minden meccsen kezdőként kaptam lehetőséget, hogy beletanuljak a felnőtt fociba. Emellett már 2021 nyarán, amikor megalakult a Baráti Bőrlabda, már hívtak, hogy igazoljak oda, hiszen a legjobb barátaim találták ki, és emellett velük is játszhatok a mai napig. Sajnos Tárnokon az utolsó félévemben kicsit kiégtem, nem élveztem a játékot, amennyire akartam, emiatt úgy voltam vele, hogy kell egy kis változatosság és élvezni akarom a futballt, ami maximálisan sikerült is, hiszen nagyon jól érzem magam és sikeresek is vagyunk, mindemellett nekem is jobban megy a foci, mint valaha bármikor, pedig itt az edzésszám is kevesebb, mint eddigi társulataimban, no és egy baráti társaság a csapatunk.
A kétségkívül jónevű Baráti Bőrlabda FC-nél hosszú távra tervez vagy miután csupán 21 éves, előbb vagy utóbb komolyabb szinten futballozna?
Még fiatal és úgy érzem, hogy későn érő típusú játékos vagyok, így a negyedik szezonom vége felé az alacsonyabb osztályú felnőtt bajnokságokban kezdem azt érezni, hogy több is van bennem, és még feljebb tudnék kapcsolni, mert már fel tudom venni a versenyt a normál korban lévő játékosok ellen. Lett egy kis rutinom, illetve érettebben is gondolkodom. Szeretem komolyan venni a focit, szerintem öt edzést meg három meccset, ha kihagytam az elmúlt négy évben. Örülnék, ha lenne lehetőségem feljebb igazolni, mivel szívesen kipróbálnám magam magasabb osztályban. Meglátjuk, miként alakul a nyár és hogy lesz-e valami változás.
