Bő két hónap múlva, május utolsó napján, közel hatvan év után végleg bezár a Józsefvárosban található Kálvária téri benzinkút. Végleg, hiszen mint arról portálunk annak idején beszámolt, 2022 nyarán egyszer már lehúzta az ottani rolót a Shell, ám tavaly tél végén újranyitott. A hírek most bontásról, fásításról, parkolóhelyek létesítéséről, azaz megújulásról szólnak. Az alábbiakban egy személyes történettel hozzuk fókuszba a Karácsony Sándor és a Lujza utca között, illetve előtt található egységet, amelynek főszereplője ezen sorok írója.
Kacagó kocogó. Lehetett volna ez is a nyári szünetben jókora tömegtől megszabadulni kívánó hájfejű dagadék, aki nem akart egyetlen napot sem kihagyni – ám a tolvajok is így voltak ezzel. Amikor a régi, újjáépítés előtt sok-sok évvel ezelőtti, nem mai küllemű Orczy-kert kazánházának oldalához ért, hogy kortyoljon, hirtelen nem volt ott a gondosan odakészített félliteres flakon – nem megitták, ellopták. Se víz, se palack. Idebiggyeszthető lenne, hogy dühében kifutott volna a világból, de szelte a porzó salakon a 400 méteres köröket így is becsülettel, kiadva magából mindent. Aztán persze séta, légzés – nem hazáig, mert a Diószegi Sámuel – akkoriban még Diószeghy, egyébként néhai Örömvölgy – utcai kijáraton távozva eljutott lassú tempóban a Kálvária térig, ott pedig irány a benzinkút, azon belül a shop. A sportnapilap (abban az időben még valóban csak az volt) megkaparintása után a fekete rövidnadrágja hátsó zsebébe nyúlt, ám a piros lap helyett zöldet, egy gondosan összehajtott, akkor még létező papírkétszázast mutatott fel és tett le a tálkába, majd a csörgő visszajáró átvételét követően sarkon fordult és hazáig sétált, hogy gyors fürdés után izomlazítóként végigolvassa az aktuális lapszámot. Valóságos biblia volt számára, betűről betűre haladt, míg el nem ért az elejétől a végéig. Ennek már több mint negyedszázada, ám néhány hét múlva a kisbolt és a pékség előtt egy töltőállomással kevesebb lesz. A tavaszból a nyár felé haladva a hájfejű dagadéknak volna még kondija, futna és sétálna, ám hiába, ha már nincs hová és nincs miért.
