Feltöltődni, kikapcsolódni, friss levegőt szívni, egy kis dombra lecsücsülni egyedül vagy többedmagunkkal kötelező – az egyik ilyen „zöldövezeti pont” a józsefvárosi Orczy-park, amelyet szokás Orczy-kertként is nevezni. Ponyvalegény-sorozat, 2. rész.

Ülj csak le, te gyerek, hadd meséljek neked! Oda ni, arra a szép padra. Láthatod, nem dzsuvás, galambok nem tisztelték meg a bélcsatornáik tartalmával, sőt, hajlék nélküli, cefreszagú bácsi sem feküdt rajta, ahogy helyi bokszbajnokok sem akarták egymáshoz vágni. Kérsz egy kis innivalót? Nevetni fogsz, kishaver, de amikor idestova két évtizede lejöttem reggel hét körül futni, a téglalap körül még salak volt, ez a nagy terület pedig futballpálya. Na de elkanyarodtam, mint a kilencvenes években a négyes pályán ott, azon a ponton: nem vagy szomjas? Mondjad csak nyugodtan, ha igen, mert egyrészt békés, feltöltődni vágyó emberek vannak itt, nem „fesztiválozók”, másrészt én is az voltam. Mármint nem „feszkós”, csak kissé pipa. Igen, mint a hátitáskádon az embléma. Szóval pipa voltam, mert amit a Diószeghy Sámuel utca felöli bejárattól nem messze letettem a vöröslő porba, a második körnél már a feje is porba hullott. Dehogy vágták le a fejét, nem sárkány volt az, te süsü! Nem volt meg, hiszen ellopták azok, akik vittek mindent, ami mozdítható. Semmi majré, pupák, csak egy félliteres üvegben volt magnéziumital, hát egészségükre! Ne kuncogj, te kis csibész, amúgy meg itt van ez a csap, abból vehetsz vizet, mert úgy tűnik, itt tényleg minden új. Nézd meg ezt a felnőtteknek készült „mászóka-tobzódást”! Azt hiszed, gyerekes dolgot művelnek az ottaniak, pedig csak erősítenek, óvják az egészségüket, hogy fittek maradjanak. Mint a csajok, na, azoknak én is óvnám… Futnál utánuk, mi? Csóválod a fejed, de majd egy évtized múlva szaladsz, mint a labrador. Nem labdador, te, hanem lab-ra-dor! Igen, képzeld, nem hoztam labdát! Nehogy már elpityeredj! Nézd csak, itt jönnek a kis focisták, menj, játssz velük az elkerített pályán, ahol minden szuper. Tudod, mi annak idején Csabival, Szabival, Krisztiánnal, Lacival és Karesszal a szomszédos Rezső térre mentünk le, a „dühöngőbe”. Úgy képzeld el, a kapukon nem volt háló, és ha fél méterrel célt tévesztettél, fölé bombáztál, rohanhattál a laszti után. No persze azóta már nem azon a néven „fut” a Rezső, de hát nincs is neki rajtszáma, meg aztán nem is velünk jött… Vihogsz, mint a vadalma! Hogy mi? Nem, most nem megyünk át oda, majd legközelebb. Nem jó itt neked? Süt a nap, remek a levegő, idilli a környezet. Hogy jönni akarsz máskor is? Gyere, én viszont nem jönnék, inkább maradnék. Miért, miért, na, szerinted miért? Jót kérdezel… 1986 augusztusától 2003 november 30-ig a környéken éltem. Akkor még puritánabb volt minden, most meg csillog-villog ez a hely. Mit mondhatnék, miért? Mert jó itt nekem! 

A galériában megtekinthető fotók augusztusban készültek.