ÚJHARTYÁN–ARANYSZARVAS SE-TÁPIÓSZENTMÁRTON | Rangadó a tragédiák árnyékában. Egyik társulat sem ilyen derbiről álmodott, de az élet mindkét helyen átírta a forgatókönyvet, felkavarva, megdöbbentve, lesújtva a közvetlen környezetet. Március 3-án, vasárnap 14 órai kezdettel a Pest megyei II. osztály Déli csoport 17. fordulójában a 35 ponttal harmadik, Surman István trenírozta házigazda VSE a Fülöp Lajos által irányított 39 egységgel éllovast fogadja.
A két segítő ott lesz a vonalak mellett, hogy egy irányt változtató labdába észrevétlenül belepöcköljön vagy a hirtelen ellenfél nélkül maradt csatár elé láthatatlanul bevetődjön. Tizenketten küzdenek majd a tizenkettő ellen, de valahol mégiscsak együtt, egymásért – Viniczai Viktor és Botlik Gábor nélkül.
Viktor elvesztése nagyon megrázta az egész csapatot – ment vissza az időben az Aranyszarvas SE-Tápiószentmárton egyik legmegbízhatóbb, legrutinosabb labdarúgója, SZABÓ MARTIN, a gárda 29 esztendős játékosa. – A történtek utáni első hét nagyon nehéz volt mindenki számára, a fő hangulatfelelősünket, egy nagyon jó embert, a barátunkat veszítettük el. Tudjuk, hogy Viktor fentről néz minket és elvárja tőlünk, hogy becsülettel melózzunk tovább, illetve érjük el a céljainkat. Minden edzésen és meccsen gondolunk rá, érte is szeretnénk megnyerni a bajnokságot és elvinni az érmet a szüleinek. Sajnálatos módon a vasárnapi ellenfelünknél is történt egy tragédia, ők is elvesztették egy társukat, barátjukat. A mérkőzés után közösen a hartyániakkal egy vacsora keretein belül megemlékezünk elhunyt barátainkról.
Úgy lesz az majd rendjén, ha a kimondott szavakra könnyes tekintetek figyelnek, mert az nagyon nincs jól, hogy tettre kész, életerős fiatalemberekről, valódi sportemberekről beszélnek majd múlt időben.
Sajnos a felkészülésünk tragédiával kezdődött, ami engem személy szerint nagyon megviselt – fogalmazta meg érzéseit DELEA ZSOMBOR, az Újhartyán 23 esztendős kiválósága, aki budapesti srácként, a BVSC, a Vasas Kubala Akadémia és a BKV Előre érintésével került Surman István társulatához. – Ilyenkor jön rá az ember, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életben. Szerintem az egész csapat nevében mondhatom, hogy egy ilyen eseményt soha nem lehet elfelejteni, Bocit örökre a szívünkbe zártuk mindannyian. A körülményekhez képest próbáltuk kihozni a maximumot a felkészülésre maradt időből, ami közel sem úgy sikeredett, ahogy elterveztük, de hiszek a csapat minden egyes játékosában. Nagyon jó futballistáink vannak és elképesztő a csapategység. Érdekes szituáció áll fent, hiszen ellenfelünket is tragédia sújtotta a felkészülés során, szerintem ilyen a történelem során még sosem volt, hogy egy bajnokság első két helyén telelő csapatból mindkettőt ilyen szintű veszteség érné. Azt gondolom, ebből erőt kell meríteni és az elveszített játékosainkért is küzdeni kell. Vasárnap mindkét társulat tizenkét emberrel lesz a pályán, vagy ha nem is, akkor fentről néznek majd bennünket, úgyhogy nem lehet más a cél, mint egy sportszerű és rangadóhoz méltó színvonalú mérkőzést játszani, amelyen mindenki kiadja magából a maximumot. Azt gondolom, ennél jobb megemlékezés nem is lehetne a két futballista számára. A meccs előtt biztosan lesz gyászszünet és a mérkőzés során is jó lenne az ötödik és a huszonötödik percben megállítani a játékot... Valamint a két egyesület között jó a viszony, ezért biztos, hogy a meccs után is együtt töltünk egy kis időt. Én személy szerint Tóth Dárius barátommal és egyben csapattársammal készülök egy kis megemlékezéssel, annyit elárulok, hogy magunkon fogjuk viselni Boci mezszámát, de hogy milyen formában, az a mérkőzésig maradjon meglepetés.
Nem lesz egyszerű egy ilyen összecsapáson a kapuban állni, beívelésre várni, eltört lövésre felkészülni. Amíg hazai oldalon az immár 44 esztendős, ám mindmáig kirobbanó formának örvendő Gerstenbrein Gábor figyelheti az újhartyáni 16-os környékéről a pályán zajló eseményeket, a túloldalon szépreményű ifjú legényre vár ugyanez a szerep.
Ilyen tragédián túljutni nem lehet, meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a ténnyel – sóhajtott nagyot CSUTORKA MÁRK, az Aranyszarvas SE-Tápiószentmárton 22 éves kapusa. – Szomorú, nehéz heteken vagyunk túl, de becsülettel felkészültünk minden egyes edzésen, hiszen tudjuk, hogy Vinya is így szeretné. Először is, itt is szeretnénk kifejezni együttérzésünket Botlik Gábor családja és az újhartyáni csapat felé. Másodsorban tisztában vagyunk a helyzettel, tudjuk, hogy ők is a társukért fognak küzdeni, ahogy mi is tesszük azt. Szomorú, hogy ennek így kellett lennie. A két csapat rendkívül jó, mondhatni baráti viszonyt ápol egymással, ezt kilencven percre félretesszük, de a mérkőzés után eredménytől függetlenül együtt fogunk elfogyasztani egy késői ebédet, amit előre is köszönünk a hartyáni csapatnak. Végezetül: nagyon fontos mérkőzés lesz mind lelkileg, mind a bajnoki pontokat tekintve, hiszen két olyan együttes lép pályára, amelynek tagjai „fontos célokért küzdenek és nem középszerűség élteti őket, nem a hetedik vagy a tizenegyedik helyet vennék célba.”
Ezt két ember, Botlik Gábor és Viniczai Viktor sem engedné.
