ÚJHARTYÁN | TÁPIÓSZENTMÁRTON | Az ősszel még a futball kapcsán írhattunk róluk, ezúttal a halálhírükről kell beszámolni. Megdöbbentő és felfoghatatlan: 32 esztendős korában tragikus hirtelenséggel elhunyt az FC Dabashoz ezer szállal kötődő, az előző öt és fél szezont Újhartyánban, Surman István keze alatt futballozó Botlik Gábor, valamint a Ceglédi Vasutasban pallérozódó, 2020 tavaszától Tápiószentmártonban fontos csapattaggá váló, 28 éves Viniczai Viktor.
A pályát az öröm íze, a győzelem illata lengte körül. Pedig fordulatos, paprikás augusztusi meccs volt az a gyönyörű tápiószentmártoni létesítményben két góllal és két kiállítással. Alig egy óra után a hartyáni Mráz István piros lapot kapott, és mivel addig nem született találat, nagy esélyt kapott a házigazda. A csereként beálló Cseh Sándor tíz percen belül bevette az örökifjú Gerstenbrein Gábor hálóját, előnyhöz juttatva az Aranyszarvast, hogy aztán alig negyedóra múltán immár kettős emberhátrányba kerüljön a látogató, miután Fodor Gergely is levonulási parancsot kapott. A Pest megyei II. osztály Déli csoport 2. fordulójában megrendezett összecsapáson aztán Laczkó Gergő varrta el a szálakat, miután a 89. percben kialakította a 2–0-s végeredményt.
Hátborzongató mindezt leírni, de azon a találkozón sem Viniczai Viktor, sem Botlik Gábor nem lépett pályára. Az augusztusi nyár ekkor még csalogatta az embert lángosozni, sétahajókázni, világot látni, a szabadság mámoros érzését kergetni, így nem is tűnt fel a hiányuk, hiszen hazai oldalon „Vini” nélkül is megérkeztek a gólok, az újhartyáni hátsó alakzatban lévők pedig megpróbálták pótolni „Bocit”, több-kevesebb sikerrel.
Tápiószentmártonban most a csend az úr, pedig a csapat, az immár Fülöp Lajos dirigálta csapat megtalálta önmagát és magabiztosan vezeti a tabellát – két ponttal éppen az Újhartyán előtt. Most kellene jövőt tervezni, erősítésekről tárgyalni, új fiúkról beszélni – de most éppen az erő van fogytán.
Botlik Gábor 2018 őszén abba akarta hagyni a futballt, erről honlapunkon beszélt közel másfél évvel ezelőtt, miközben a vágyát is megfogalmazta: érmet nyerni az Újhartyán színeiben.
Viniczai Viktor már gondosan becsomagolta, s valamelyik fiók mélyére helyezte az álmait. Alacsonyabb osztályban próbált kiteljesedni, s egy vele készült interjúban így fogalmazott a sorsszerűséget firtató kérdésre: „(...) eléggé földhöz ragadt ember vagyok”.
Két futballista, két bajnokcsapat. Mert az nem kétséges, bármit is hoz a tavasz, az évad végén az Aranyszarvas és az Újhartyán is bajnok lesz – a gyászolók szemében mindenképp. Legyetek minden áldott, átkozott meccsen tizenketten, nyerjétek meg velük, s azt a csillogó érmet bármilyen nehéz is, vigyétek el nekik, de csak nekik. Oda, ahol már nem szól a taps, csak a némaság az úr – végérvényesen, visszavonhatatlanul.
