ÚJFEHÉRTÓ | Akárcsak 2023-ban, idén is nyolc csapat részvételével került megrendezésre a Kósa János Nyírség Kupa, amely több szempontból is felejthetetlenre sikeredett. Többek között azért is, mert nyírségi házi döntőt vívtak, de nem csupán erről nyilatkozott honlapunknak Szűcs Éva, a győztes társulat tagja, a jeles esemény főszervezője, a Nyírség NSC elnöke.

Szervezési szempontból több vagy kevesebb teendővel járt az idei torna?
Nos, a 2024-es torna szervezése talán olyan szempontból könnyebben ment, mint a tavalyi, hogy már az előző évi tapasztalatokkal felvértezve fogtam hozzá a szervezéshez – indította a honlapunknak adott interjúját Szűcs Éva, a Nyírség Női Sport Club elnöke és játékosa, a II. Kósa János Nyírség Kupa főszervezője. – Ami a nehézséget okozta ebben az évben, az az volt, hogy január közepéig kevés csapat nevezett, sokáig kétséges is volt, hogy meg tudjuk-e tartani a kupát. Ezúton szeretném megköszönni Lengyelné Abdai Emesének, újfehértói csapattársamnak, aki a tornán szereplő LabraDor gárdájának vezetője és játékosa, hogy segített a társulatok toborzásában, az ő közbenjárása kellett ahhoz, hogy végül az eredetileg tervezett nyolc csapattal rendezhessük meg a II. Kósa János Nyírség Kupát.

A döcögős indulás ellenére megítélése szerint jobb színvonalúra sikeredett a mostani kiírás, mint a tavalyi?
2010-ben, amikor Jani elkezdte szervezni a legelső Nyírség Kupát, szeretett volna olyan lehetőséget biztosítani a lányoknak a focizásra a téli holt időszakban, ahol igazán élvezhetik a hölgyek a labdarúgást. Abban az időben nagyon sok kispályás tornát rendeztek a térségünkben, amelyeken előszeretettel vettünk részt mindig. Az egyetlen dolog, ami kicsit csorbította ezeknek a kupáknak a szépségét, hogy 3x2-es kiskapuval bonyolították le ezeket az eseményeket, amelyre mint tudjuk, nehezebb gólt rúgni, mint egy nagyobb kapura. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva Jani már az első tornát is 5x2-es kapuval rendezte meg, és ez hagyomány maradt. Élvezetesebb a játék így mind a csapatoknak, mind a nézőknek. Ebben az évben sajnos az én figyelmetlenségem miatt már a Szegedi Károly Sport- és Szabadidőközpont igazgatója, Kranyik István – akinek ezúton is köszönjük, hogy idén is náluk rendezhettük meg a tornát – nem tudta kicseréltetni a kiskapukat 5x2-esre, így kevesebb gól született. Idén összesen húsz mérkőzést játszottak a csapatok, amelyeken mutatós megoldásokat, szép cseleket, és szemet gyönyörködtető gólokat is láthattak a kilátogató nézők.

Kapott olyan visszajelzéseket az óévben akár hivatalos formában bármely csapattól vagy privátilag bármelyik játékostól, hogy várják az újabb tornát?
A tavalyi tornán résztvevő csapatok közül egy kivételével – amely azóta sajnos megszűnt – mindegyik gárda újra megtisztelt minket jelenlétével, ez azt gondolom jó visszacsatolás számunkra. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy négy-öt éve a mi régiónkban nagyon kevés ilyen vagy ehhez hasonló női kispályás tornát szerveznek, így ezek az együttesek a visszajelzések alapján nagyon várták, hogy ebben az évben is megrendezésre kerüljön a Nyírség Kupa, lehetőségük legyen télen is a hölgyeknek a szeretett sportágunk űzésére.

Van olyan meccs, gól vagy pillanat, ami különösen megmaradt önben a lassan két héttel ezelőtti megmérettetésből?
Van ilyen, természetesen. Igazából ebben a sorrendben, ahogy a kérdésben szerepel. A döntőben jutásért játszottunk a LabdaDor csapatával, de a rendes játékidő alatt nem dőlt el a párharc. Büntetőrúgások következtek. Az első három-három lövő játékos mind hibázott, ekkor szabály szerint a lefújás előtt a pályán lévő játékosok közül rúghatnak büntetőket a résztvevők. A legrutinosabb tagunk, Bodor Rena, illetve a legfiatalabb, 2007-es születésű, saját nevelésű játékosunk, aki U9-ben még nálunk kezdte pályafutását, most pedig a Nyíregyháza Spartacus felnőtt csapatának oszlopos tagja, Moravszki Hanna közül kellett valakinek vállalni a negyedik rúgást. Hanna mindenféle ijedtség nélkül előlépett és elsőként ő lőtte a hálóba a labdát, ekkor a csarnok felrobbant a lelátói őrjöngéstől, majd a következő büntetőt a kapusunk fogta, így döntőbe juttatott minket Hanna. Ez egy rendkívül fontos pillanata volt a napnak, kicsit mesébe illő is. Azt gondolom, erre Jani is csak büszkén mosolygott volna, attól pedig kifejezetten boldog lett volna, hogy a Nyírség NSC két csapata játszotta egymás ellen a döntőt.

No igen, merthogy aki azt hinné, hogy Szűcs Éva csak a játéktéren kívül szervezett, az téved, ugyanis ha jól sejtem, nem is a vesztes társaság tagjaként formálhat véleményt az átéltekről: ami az alakulata, illetve önmaga produkcióját illeti: valami ilyesmire számított?
Őszintén megmondom, az első meccs, a Tiszaújváros elleni 0–0-s döntetlen után kicsit be voltam rezelve, mert nem ilyen kezdésre számítottam. De ahogy jöttek a mérkőzések, úgy lendültek bele a játékba a csajok, a döntőre pedig minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy fantasztikusan sikerült. Nemcsak azért, mert ez volt az egyik legnagyobb különbségű győzelmünk, hanem mert olyan játékkal rukkoltak elő a csajok, amit élmény volt nézni, amit Jani is mindig "elvárt" tőlünk egy ilyen tornán. Rengeteg rövidpasszos játék, sok kényszerítő, sok kialakított helyzet és szép gólok. Ettől a meccstől tartottam a legjobban, és bíztam benne, hogy csak a döntőben fog sor kerülni rá, hisz az „ellenfél” csapatában válogatott futsal kerettagtól kezdve sok rutinos, kispályán brillirozó hölgy játszott. Köszönöm a csapattársaimnak ezt az élményt, felejthetetlen emlék marad számomra ez a torna, ez a döntő! Illetve szeretném megköszönni a többi résztvevő együttesnek is, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel, és bízom benne, hogy jövőre újra találkozunk!