BUDAPEST | Bár az elmúlt hét szombaton mindvégig borús volt az idő, eső nem esett, csapata egyik legjobbjaként mégis állta a sarat Horváth Gábor, a BKV Előre cerberusa, aki az élvonalbeli Paksi FC elleni, 7–0-ra elveszített Magyar Kupa-találkozót követően nyilatkozott honlapunknak.
Nehéz ilyenkor bármi okosat mondani?
Megpróbáltuk teljesíteni azt, amit az edzőnk elvárt tőlünk – mondta közvetlenül a lefújás után Horváth Gábor, az NB III Dél-Keleti csoportjában hét forduló után 13 ponttal a tabella 6. helyén állomásozó, a 8. játéknapon, szeptember 24-én, vasárnap 16 órai kezdettel a 6 egységgel a 13. pozíciót elfoglaló Szolnoki MÁV-ot fogadó BKV Előre csapatkapitánya, a gárda rutinos kapusa, aki korábban megfordult többek között Pápán, Budaörsön, Cegléden, Csákváron, Dorogon és a BVSC-ben. – Próbáltunk futballozni, sajnos ez az eredmény sikeredett belőle. Ettől én még büszke vagyok a csapatra, amennyien sérültek és betegek voltak nálunk, ahhoz képest szerintem jól néztünk ki.
Egyetértünk, látszott, mit akarnak játszani, és mivel még négy-ötgólos hátrányban sem adták fel, maximális elismerés illeti a BKV Előrét.
Kicsit túlzás ez a hét, azt mondom, a négy gól megvolt különbségben, de mert próbáltunk focizni, az dicséretes a csapattól.
Mennyire lehetséges modellezni edzésen, egymás közötti játék során vagy bármelyik bajnokin azt a presszinget, amit a Paks egyébként remekül alkalmaz? Hiszen a tolnaiak is futballoznak, csak éppen két osztállyal feljebb.
Á, ezt esélytelen, ilyennel nem találkozunk, maximum edzőmeccseken, ha NB I-es csapattal játszunk, de az sem sűrűn fordul elő, ahogy az ilyen futballtudás sem. Az NB III ég és föld az élvonalhoz, illetve a Pakshoz képest. Én is szeretem a Paks játékát, az egyik kedvenc csapatom az NB I-ben magyar futballistákkal, gratulálok nekik!
Van, amiért jár az elismerés a Sport utcai brigád tagjainak is. A bajnoki nyitány, a Pénzügyőr elleni hazai 0–3 után nem sokan számítottak arra, hogy úgyszólván így kikupálódnak, kiegyenesednek.
Meglepetés lehet a szereplésünk, mert a nyáron elég sokan távoztak, csak a kezdőcsapatból nyolc futballista igazolt el, ahhoz képest igen rosszul kezdtünk, ám azóta kicsit meglepetés számomra is, milyen jól folytattuk. Nagyon fiatal az együttesünk, a kezdőben van hat-hét olyan játékos, aki huszonegy éves, a többiek meg... Vagyok én, aki harminchárom, aztán Balogh Miki, aki harmincöt, szóval majdnem olyan a mi gárdánk összetétele, mint egy NB I-es tartalékcsapat kerete. Van hová fejlődnünk, de szerintem lesz még út felfelé.
