Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Bréda Borbála, a Női kézilabda NB II F-csoportjában szereplő, 11 forduló után 18 ponttal a tabella 3. helyén álló TFSE beállója.
• Amiért beleszerettem a sportágamba: A csapatom miatt. Igazából sokáig nem szerettem a kézilabdát, mert nem éreztem magaménak, de aztán kialakult egy olyan kis alakulat, amelyhez minden nap szívesen jártam le edzeni. Ehhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy körülbelül ötéves koromtól tizenhat esztendős koromig ugyanabban az egy csapatban játszottam, ezért azokkal a lányokkal tényleg nagyon sok időt töltöttem együtt. Számos remek élményünk van különböző meccsekről és tornákról, amiket sosem feledek és amiért mindig is hálás leszek.
• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Szerencsére bőven van miből válogatni, de a legnagyobb élménynek mégis talán azt mondanám, amikor a gyerekkori csapatommal Spanyolországba utaztunk a nyáron egy tornára, és busszal mentünk oda és visszafelé is. Az utazás négy-négy napot vett igénybe, és közben különböző városokban álltunk meg megnézni a látványosságokat, amire lehet, hogy egyébként nem lett volna lehetőségem. Nem mellesleg meg is nyertük azt a tornát, úgyhogy nagyon sok jó élménnyel gazdagodtam abban a két hétben.
• Akit a sportágon belül nagyra tartok: A profi kézilabdázók közül a holland Nicke Groot a kedvencem, az amatőrök közül pedig mindenkire felnézek, aki hobbiként űzi a sportot, és mellette komoly tanulmányokat folytat. Ilyenek például a tesóim, akik első- és másodosztályban játszanak, miközben remekelnek az egyetemükön.
• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Egyértelműen a testvéreim, de rengeteg nagyon jó baráttal ajándékozott már meg engem ez a sport.
• Szezonbeli emlékezetes esemény: Nehezen kezdtük az idei szezont, nem voltak olyan jó meccseink, de aztán valami átkattant, és sorra hoztuk a bravúros eredményeket. A legemlékezetesebb, amikor a másodosztálybeli játékosokkal teli ellenfelünket is meg tudtuk verni – tudniillik, mi a harmadosztályban játszunk. (A TFSE a VSK Tököllel hazai környezetben végzett 26–26-ra, illetve a Ferencváros U21 otthonában ért el 33–33-at, évadbeli egyetlen, 29–25-ös vereségét a 2. fordulóban, idegenben a Csepel DSE-től szenvedte el, a fővárosi alakulat az összes többi bajnokiján minimum három góllal múlta felül aktuális riválisát – a szerző)
• Célkitűzés a jelenlegi évadra: Szeretném, ha megint a harmadik helyen végeznénk a csapattal. Mióta idekerültem, mindig a dobogó harmadik fokán végeztünk, szeretném ezt folytatni, reálisnak tűnik.
• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: Szeretném megtalálni azt a szintet, amelyiken még tudom űzni a sportot és örömöt szerez, de nem nyomja rá a bélyegét a tanulmányaimra. Nekem a kézilabdával sosem voltak nagyratörő céljaim, csak szerettem csapatban játszani, és sokszor szép eredményeket is értünk el. De ez már nem motivál, inkább csak formában szeretném tartani magam és kizökkenni néha a tanulós hétköznapokból. Nehéz lesz, de háttérbe kell szorítanom a versenyszerű kézilabdát.
• Amelyik sportot még kedvelem: Szinte az összes labdás sportot kedvelem, főleg a röplabdát. Mindig azt mondtam, ha nem kézilabdáznék, röplabdáznék vagy tájfutnék. De újonnan a tánc adja a legnagyobb örömöt.
• Amit eddig még nem tudtak rólam: Igazából már kicsit spoilereztem az előző válaszomban, de ha egyszer abbahagyom a kézilabdát, szeretnék elkezdeni táncolni.
