Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A 2021 óta és mindig csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Iványi Dalma, korábbi 134-szeres válogatott kosárlabdázó, a WNBA magyar úttörője, a Rátgéber László által dirigált egykori MiZo Pécsi VSK legendás irányítója, aki manapság edzőként adja át tudását.
Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Család, szeretet, pihenés.
Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: Halászlé – Édesapám készíti, töltött káposzta – Édesanyámé, és Mágnás diós sütemény – Nagymamám receptje alapján.
Ha szaloncukor, akkor... Mostanában inkább darabonként veszem, és étcsoki trüffel, marcipán töltettel.
Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: Családi együttlét, valamint karácsonyi képeslapok írása és küldése.
Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Erre pontosan nem emlékszem. Csak arra, hogy mi, a testvéremmel, Nórával nagyon sokáig hittünk és töltöttük úgy a karácsonyokat, hogy a varázslat ott legyen. Szüleink díszítették nagyon sokáig a fát titokban és tették alá az ajándékokat. És amikor mi meghallottuk a csengőt, majd kinyílt a nappali ajtaja, megláttuk a csillogó, gyertyáktól fénylő karácsonyfát, alatta az ajándékokkal... Az maga volt a nagybetűs CSODA! Már tízévesek elmúltunk, amikor bár tudtuk, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de még mindig megkértük a szüleinket, hogy ők díszítsék a fát, mert mi ezt a csodás pillanatot újra és újra át akartuk élni. A mai napig, ha erre gondolok, látom és érzem azt a pillanatot, amikor először megpillantottam a pompázó karácsonyfát. (mosolyog)
Emlékezetes ünnepi sportélményem: A karácsony szerencsére mindig szabad volt a versenynaptárunk szempontjából. Egyszer volt középiskolás koromban, hogy Finnországban voltunk egy újévi tornán, és így ott ünnepeltük a csapattal a szilvesztert. Az nagyon emlékezetes volt.
Életem legszebb karácsonya: Nem tudok és nem is akarok közülük választani. Mindegyik a legszebb a maga nemében, mert az adott pillanatot élvezzük és szeretjük. Az egyik legkülönlegesebb mégis az volt, amikor a kisfiunk, Szamuil is velünk volt már, ugyanis egy héttel karácsony előtt született.
Megfogadom 2024-re, hogy: Sosem fogadkozom. Járom az utamat, és minden napból próbálom a legtöbbet kihozni, illetve meglátni a körülöttem lévő apró szépségeket, csodákat, amelyek erőt, hitet és inspirációt adnak.
