Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A 2021 óta és mindig csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Vajda Anna, korábbi sokszoros válogatott kosárlabdázó, aki hazánkban játszott többek között Sopronban, Pécsen és Győrben, valamint légióskodott Törökországban, Csehországban és Spanyolországban.
Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Elég nehéz kérdés. (mosolyog)
Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: A gyertya és a mézeskalács, meg persze az ünnepi szalvéta. (mosolyog)
Ha szaloncukor, akkor... Vajkaramellás.
Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: Egyértelműen a család, és persze karácsonyfa, karácsonyi zene és karácsonyi illatok.
Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Erre már nem emlékszem, de arra igen, hogy felnőttként sem maradhatott el az a rész, amikor csengettek a kis angyalok – a nagybátyám –, és lehetett bemenni a nagyszobába az ajándékokhoz.
Emlékezetes ünnepi sportélményem: Amikor Hatayban játszottam, karácsonykor meccsünk volt, ezért fizikailag nem tölthettem otthon az ünnepet, de Skype-on keresztül ott voltam velük az ajándékozásnál. Érdekes volt megélni a nagy űrt, miközben felemelő volt azt érezni, hogy semmi nem állhat közénk.
Életem legszebb karácsonya: Konkrétan nem emlékszem, melyik lehetett, de biztos vagyok benne, hogy azok közül választanék, amikor még mindannyian együtt ünnepelhettünk. Az egész család összegyűlt ilyenkor a Nagyszüleimnél, a kis konyhába zsúfolódtunk be, ebédeltünk és tölthettük együtt a napot Kaposváron. Imádtam ezeket!
Megfogadom 2024-re, hogy: Ezekben a fogadalmakban nem hiszek, de ha mindenképp kell válaszolnom rá, akkor azt mondanám, hogy igyekszem 2024-ben is megtalálni, illetve megtartani a saját és a szeretteim boldogságát.
