BUDAPEST | Életének hatvanegyedik évében, hosszan tartó, súlyos betegség következtében november 22-én elhunyt dr. Dénes András sportújságíró, a Magyar Labdarúgó Szövetség korábbi női szakágvezetője, akit december 5-én, kedden, 15 órakor kísérnek utolsó útjára az Óbudai temetőben. Az alábbiakban rá emlékezünk.
Haragudtam Rád, Andris, de sosem úgy istenigazából. Meséltél a nagy ötletről, a női futballt feldolgozó kötetről, a meccsek özönéről, a sztorik felelevenítéséről, az illusztrációk megteremtéséről. Hittél benne, hogy működni fog, s amikor a remek tervből már-már kézzelfogható valóság vált, örültél minden sokismeretlenes, kevéspixeles képnek, megtolt labda gyűrűjében ábrázolt hölgycunaminak, gólöröm közben elejtett, őzike szemekkel felvett félszeg mosolynak.
Tudom, milyen büszke voltál erre a műre, s említetted, ha találkozunk, természetesen jár a tiszteletpéldány. Sosem mondtam, csak éreztettem: Neked pedig járt és jár a tisztelet – immár a fájdalom mellett ez az, ami állandó. Mert összefutottunk hébe-hóba, itt meg ott, ám amióta a gépekkel zajló harcod mezejére léptél, már nem találkoztunk. Jöttek a hírek a hogyléted kapcsán, hol jobban, hol rosszabbul viselted a műanyag csövekkel, az átlátszó tasakokkal és az infúzióval zajló, lassan, csepegtetve érlelődő megpróbáltatásokat.
A több futballpályányi területet elfoglaló, az élet és a halál keresztútján magasodó, meggyötört lelkek és testek kórházának majd’ minden épületében nyitott könyvszekrény várja az erőre kapót jobbnál jobb olvasnivalóval, Benedek Elektől Dumasig, oldalán a felirattal: „Ha jó könyvre vágysz, itt rátalálsz!” A Tiéd nem volt valamelyik sárgálló polcon két romantikus füzet, a Bianca és a Tiffany között, s ami ennél rosszabb: már nem tartozol közéjük, akik a polcok előtt elhaladnak. A közel hatvanegy kilométeres másfélmaratoni csata utolsó négy kilométeres, lejtőkkel és emelkedőkkel körülölelt szakasza bitang nehéz volt – de nem csak ezért legyen Neked könnyű a föld.
