BUDAPEST | Az egész országot megrázta az október 10-én, kedd reggel Pesterzsébeten életét vesztő kilencéves Ricsi tragikus halála: egy tehergépkocsi az iskola udvaráról állt ki 7 óra 33 perckor, amikor kidöntötte a kőkerítést, amely rádőlt a gyermekre, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen elhunyt.  

A kőfalak leomlanak. Ha a néhai Balázs Fecó fakad dalra valamelyik Korál-albumon, némán, becsukott szemmel keressük a szót, keressük a hangot. Kedd óta ugyanezt teszi az ország, csakhogy a súlyos mondatok kedd óta egészen más értelmet nyernek.   

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy, már alig értem szavad. 
Végigéltél, tudom, kemény dolgokat, s a szíved mélyén súlyos csönd maradt. 
Félek, már sosem érhetlek el, kőfalakba ütközik kezem. 
Kőfalak állnak az emberek között, a szó még nem tör rajtuk át. 
Nincs társ a bajban, és nincs egymáshoz út, és áll a kőbe zárt világ.    

A Gyulai István Általános Iskola október 12-én, csütörtökön 17 óra 30-tól csendes gyertyagyújtással adózik a mindmáig felfoghatatlan körülmények között elhunyt tanulója, R. Richárd emléke előtt. A suli udvara, amely máskor hangos csatakiáltásoktól, vad rohangálásoktól, illetve egymás közti focimeccsektől volt hangos, kedd óta a megnyugvást kereső lelkek zarándokhelyévé vált.   

A Mártírok útján található tanintézmény nem csupán a mindig mosolygó, tisztelettudó gyerkőcöt, hanem egy leendő remek futballistát is elveszített azon a végzetes reggelen, ugyanis hivatalosan két éve tartozott az Airnergy FC-hez. A tragédia kapcsán sok a megválaszolatlan kérdés, az ellenben nem az, hogy a fővárosi egyesület is képviselteti magát azon a csütörtöki megemlékezésen, amelyen egy olyan fiúért égnek a gyertyák, aki szeptember 22-én még élete egyik legszebb, legjobb, legemlékezetesebb születésnapját ünnepelte. Ricsi azóta is boldog – már nem az övé a fájdalom.