MAGLÓD–DUNAKANYAR-SZENTENDRE 3–1 | Több szempontból is érdekes meccset vívtak a felek a Pest megyei II. osztály Északi csoport 17. fordulójában.
Egyfelől rangadó-jellegű összecsapásra került sor a Kertész Károly Stadionban – a játéknap előtti bronzérmes fogadta a tizenegy egységgel mögötte lévő hatodik helyezettet –, másfelől jó néhányan ismerősként köszönthettek valakit a rivális sportemberei közül. Hazai oldalon Riesz Dávid – a korábban Inárcson és a Dabas II.-nél is remek munkát végző Riesz Péter fia –, Kolozsvári László és Posta Norman üdvözölhette ismerősként a vetélytársnál a vezetőedző Andrási Zoltánt, valamint a hátvéd Füry Mártont, ugyanis ők öten nem is olyan nagyon rég még a Bugyi SE minél jobb szerepléséért tettek meg mindent.
Náluk is jobban ismerhette a látogatók trénerének futballról alkotott felfogását a házigazda kispadján ülő kapus, Botlik Dániel, lévén a korábban a Vasasban és a REAC-ban is védő cerberus még a Rákosszentmihályi AFC-ban volt csapattársa a korábbi kitűnő középpályásnak. Fischer Zsigmond ellenben éppen a vendéglátót ismerheti a többieknél kicsit jobban, ugyanis az Ausztriát is megjáró futballista karrierje során háromszor is volt a Maglód-HelloParks játékosa.
Hogy a pályán nincs barátság, azt hűen igazolta ez a találkozó, ugyanis az első félidő „ismerkedési fázisát” követően – a szünetben még 0–0-ra álltak a csapatok – Rakita Gábor alakulata a második felvonás közepéig kétgólos előnybe került a két László, Fitos és Kolozsvári találatával. Ám mert szépített a Szentendre, vérszemet kapott, visszajött a meccsbe, de az utolsó előtti pillanatban Falvay Dénes által elért gól nem sokat ért, kiváltképp, hogy a 90. minutumban a 18 éves Kertész Zalán a nyolcadik felnőttek között vívott bajnokiján először bizonyult eredményesnek, amivel lezárta az összecsapást (3–1). És mivel a Kertész Károly Stadionban talált a hálóba (míg előtte kiosztott a meccs szempontjából létfontosságú asszisztot), érthető volt a boldogságból fakadó Zalán futása – és ebben nincs semmiféle költői túlzás.
