TESKÁND–TATABÁNYA 0–3 » Nemhogy nem botlott, de a legfőbb rivális eredményeinek köszönhetően hárompontos előnnyel vonulhat téli szünetre az NB III Nyugati csoportjának listavezetője, amely immár tizennyolc bajnoki óta őrzi veretlenségét.

Lesz miről beszélni, lesz mit megemészteni. Mert a fiúk, a múlt ködéből egyszer csak előbukkanó Bányászbőrbe bújt fiúk tettek róla, hogy így legyen. Amire még a vezetők sem számítottak: első a Tatabánya, mindenki más csak utánuk következik. Hogyan s merre tovább? Költségvetést újratervezni, a régi idők mozijából ismert csodacsatárt megszerezni, immár az NB II-t megcélozni, netán lesz, ami lesz alapon továbbfutballozni? 

Merthogy van miről beszélni, van mit megemészteni. A Tatabánya az őszi idény utolsó, 20. fordulójában Szegő Imre, Székely Ervin és Kovács István találatával könnyed, 3–0-s diadallal rukkolt ki, és mert a nyakában loholó Veszprém csupán 0–0-ra végzett hazai környezetben a Magyar Kupában az élvonalbeli Pakssal szemben is remekül helytálló Balatonfüreddel, a kék-fehérek hárompontos fórral kezdhetik meg a téli felkészülést a jól megérdemelt pihenő után. 

És ha ehhez hozzátesszük, hogy nemrégiben a két élgárda 0–0-t játszott egymással a Grosics Gyula Stadionban, egyrészt kijelenthető, hogy hazai diadal esetén ötpontos előnyben lazíthatna Gyürki Gergely alakulata, másrészt a veszprémi támadójátékot minősíti, hogy sem a Tatabánya, sem a Balatonfüred kapuját nem sikerült bevenni, azaz két meccsen négy egységet elkótyavetyéltek Zachán Péterék. 

No de térjünk vissza a Tatabányához, hiszen a brigád hátsó alakzata 302 perce nem kapitulált, legutóbb a zsámbéki Barlangi Balázs az 58. percben vette be Lóth Péter hálóját, azóta pedig három, kapott gól nélküli teljes találkozón jutott túl a társaság, konkrétan a Nagykanizsa (3–0), a Veszprém (0–0) és a Teskánd (3–0) ellen. A 49 ponttal listavezető Tatabánya, amelynek tagjai most már aligha engednének a negyvennyolcból.