A 2021. október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Dekanics Márk, a Somogy megyei I. osztályban 8 forduló, de csak 5 lejátszott bajnoki után 15 ponttal és nem mellékesen 23–0-s gólkülönbséggel a 2. helyen álló Nagyatádi FC játékosa, a társulat jelenlegi házi gólkirálya 6 találattal.
Nagyatádon ismerkedtem meg a labdarúgással hatévesen – ment vissza a múltba DEKANICS MÁRK, az NFC 31 esztendős labdarúgója, majd így folytatta: – Mivel édesapám is futballozott, ezért egyértelmű volt, hogy ez lesz az én sportágam is. Nagyatádon fociztam egyesületi és iskolai szinten, majd tizenhárom esztendősen igazoltam a Kaposvári Rákóczi csapatához, ahol végigjártam az utánpótlásgárdákat. Volt ott mindenben részem, nyertünk NB I-es bajnokságot, majd később kiestünk onnan, ahová a következő évben sikerült visszajutnunk. Ahogy „öregedtünk”, tizennyolc évesen edzéslehetőséget kaptam többedmagammal az NB I-es felnőtt csapatnál, itt a tartalékok között játszottam az NB III-ban. Tizenkilenc esztendősen visszaigazoltam Nagyatádra, ahol öt éven keresztül a harmadosztályú pontvadászatban szerepeltünk, majd sajnos onnét kiestünk. Ezután volt egy egyéves kitérőm Szentlőrincen, ahonnan szintén hazahúzott a szívem és az eszem is. Ha minden úgy akarja, és úgy jönnek össze a dolgok, akkor valószínűleg itt is fogom szögre akasztani, bár az még odébb van.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Amire emlékszem, az boríték volt. | Kedvenc tantárgyam | Egyértelműen a testnevelés volt, más nem is nagyon fogott meg, bár egy időben nagyon szerettem még a történelem órákat. | Emlékezetes csínytevésem | Egy napon a mama vigyázott ránk, és az idősebb barátaim elcsábítottak az utca végi erdős részre, hogy elmegyünk vaddisznóra vadászni. Kapva az alkalmon, én is mentem, bár erről a mama mit sem tudott. Mikor megtaláltak, hazamentünk, és amikor hazaértek a szüleim, hát, ők sem örültek az ötletnek, hogy csak úgy leléptem. (nevet) | Első futballélményem | Egy olyanra emlékszem már erősebben, amikor iskolák közötti bajnokságon vettünk részt. Másodikos voltam, de az ötödik-hatodik osztályosokkal játszottam. Mivel idősebbek voltak, ezért édesapám az oldalvonal mellől segített nekem, ha épp nem tudtam, hogy mégis mit kéne tennem. (nevet) Azóta is minden meccsemen ott van, amin csak tud, bár már nem kiabál azért, hogy mit kéne csinálnom. (nevet)
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Szerintem megbízható vagyok. Ha valamit mondok vagy ígérek, akkor azt be is tartom. | Legrosszabb szokásom | A feleségem szerint sokat nyomkodom a telefonom. (nevet) | Étel, amit imádok | Egy jó pizzát minden nap meg tudnék enni. | Film, amit többször láttam | Másnaposok, sorozatban pedig a Két pasi meg egy kicsi. | Zene, amit általában hallgatok | Jelenleg az Imagine Dragons számait hallgatom többnyire. | Hobbim | A családom. Van két gyermekem, így amikor szabadidőm van, velük és a feleségemmel töltöm minden időmet. Ezen kívül, amikor esténként már csend van, szeretek leülni és nézni egy jó meccset, ami általában a Real Madrid mérkőzése.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Sajnos erre nem tudok választ adni. Hál’ Isten, az évek során sok jó meccsem volt. Előfordult, a védelemben kellettem, hogy ne kapjunk ki, de volt, hogy az én góljaimmal nyertünk. | Gólom, amire szívesen emlékszem | A találataim nagy részét az utóbbi időkben tizenegyesből, illetve pontrúgások után fejjel érem el. Volt néhány nagyobb gólom is távolabbi átlövésből, de kiemelni nem tudnék egyet sem. Szívesen emlékszem vissza akár egy olyan gólra is, amikor egy lecsorgó labdát egy méterről kell bepasszolnom az üres kapuba. | Mérkőzés előtti rituálém | Mindig jobb lábbal lépek először a pályára a bevonuláskor. | Sérülés, amit elfelejtenék | Tizennyolc évesen volt egy combizom-szakadásom. A sérülés összesen úgy öt-hat hónapot vett igénybe, amíg a társakhoz visszatérhettem. | Barát a futballban | A nagyatádi öltözőben mindig is nagyon jó volt a csapathangulat. Nem tudnék kiemelni senkit, sok volt csapattársammal tartom a kapcsolatot, de a mostani együttesünk is nagyon összetartó, így jelenleg is több embert mondhatok a barátomnak közülük. | Az öltözőben mellettem ül | Csikós Ádám és Kovács Kristóf – már amikor ott van edzésen. (nevet) | Cél a mostani szezonban | A bajnokság megnyerése, és időközben eljutottunk a Magyar Kupa 4. fordulójáig, ahol a harmadosztályú Monorral játszunk, így egyértelmű célunk, hogy bejussunk az 5. körbe, ahol már a legjobb 16 közé kerülnénk. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Játszottam már a védelemben, a középpályán, sőt, egyszer-kétszer, amikor égett a ház, akkor csatár is voltam, de a kapuban még sosem álltam bajnoki mérkőzésen. (nevet)
