MARTFŰ » Nem akar ezzel foglalkozni. Pedig úgy tudjuk, nem is egy labdarúgóval szemben áll fenn tartozás, de Ladányi Patrik, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei I. osztályban szereplő helyi LSE nyáron szerződtetett cerberusa lezárta az NB III-ból kizuhanó, manapság csak a „megye-háromban” versenyző Dabas-Gyónnal való közös történetét.
A kezdet biztató. A Jászberényi FC-t hazai pályán 7–0-ra, a Mezőtúrt idegenben 4–1-re, míg újra az ismerős környezetben a Szajolt 7–1-re tángálta el a többek között Kardos Norbertet, Hevesi-Tóth Tamást és az egykor Izlandon futballozó Szabó Tamást is a soraiban tudó Martfűi LSE.
Azért ez így sétagalopp lesz, nem?
Reményeink szerint kitart ez a jó szériánk júniusig és akkor igen – felelte nevetve Ladányi Patrik, a Martfű kapusa. – A viccet félretéve: azért dolgozunk hét közben, hogy a hétvégén minél jobb eredménnyel szórakoztassuk a szurkolóinkat.
A profil illik önre, kiváltképp, ha a környékén feltűnő falfehér arcú emberekre gondol egy-egy cselekedete után: a martfűi rém. Fogadni mernék: a kapuja közelébe kerülők sokszor nem tették vagy nem tehették próbára az előző három fordulóban?
Hála Istennek, jól dolgozik a csapatvédekezés előttem, így nem sok esélyt adtak eddig az ellenfeleknek a kapum előtt. De a két beszedett gólnak így sem nagyon örülök, szerettem volna minél tovább húzni kapott találat nélkül.
Szépen felült a hullámvasútra, hiszen Martfűn sikerek övezik az útját, miközben legutóbbi állomáshelyén minden volt, csak az nem. Utólag hogy látja, előre meg volt írva a Dabas-Gyón sorsa?
A dabasi történet több sebből vérzett, minden döntés, amit hoztak, egyre mélyebbre sodorta a csapatot, én személy szerint csak az őszi fordulókban tartoztam a kerethez.
No igen, a tavasszal már nemhogy nem védett a brigádban, nevezve sem volt. Valami azt súgja, sajátságos oka van, hogy 2022 első félévében nem futballozott...
Tavasszal már csak papíron voltam igazolt labdarúgója a klubnak.
Nincs kétségem afelől, a Martfűvel ugyanoda készül, ahol a Dabas-Gyónnal járt, még ha nem is minden tekintetben... Mindez csak játék a szavakkal, de a jelenlegi, sok nagy csatát megélt labdarúgókkal megerősített együttese mire menne a régivel?
Szerintem nincs olyan játékos, aki ne szeretne aranyérmet nyerni, de vannak a megyében mások is, akik a bajnoki címre pályáznak, így egy szoros és izgalmas bajnokságot várok idén, s persze mi szeretnénk magasba emelni a trófeát. Érdekes lenne összehasonlítani a két csapatot. Ha egy meccsről beszélnénk, akkor bármi megtörténhet, a labda gömbölyű...
A Szolnoki MÁV-ban nevelkedett, így alighanem megérintette, hogy a társulat kiesett az NB II-ből. Ha jól tudom, a felnőttek között csak edzőmeccsen lépett pályára – lát esélyt arra, hogy ez valamikor változzon?
Nem jó látni a nevelőegyesületem vergődését az elmúlt években, remélem, minél hamarabb talpra állnak. Esély mindig lehet rá, az én ajtóm mindig nyitva áll…
Már közelebb van a huszonhetedik életévéhez, ami a kapusoknál ideális kornak számít. Ha visszatekint az eddigi pályafutására, ott tart, ahol tartania kell?
Lehetett volna szerintem kicsit magasabb ív a pályámban, de a néhány rossz igazolásom nem ennek volt a megalapozója… Hiányérzet nincs bennem, voltak szép eredményeim, és ami fontosabb talán, ezeknél jó társaságokban futballozhattam, jó embereket ismertem meg, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
