KUNFEHÉRTÓ | Matiné rangadót vív a Bács-Kiskun megyei III. osztály Közép-csoportjában a helyi KSE a Kaskantyú otthonában: szombaton 10 órakor a 31 pontos harmadik fogadja a 34 egységet szerző jelenlegi ezüstérmest, méghozzá a rutinos Gavlik Ferenccel a kapujában.

Nem ehhez vannak szokva. Sokkal inkább az első helyhez, a bajnoki cím semmi máshoz nem fogható mámorító érzéséhez, amelytől még az is lehet, el kell tekinteniük a kunfehértóiaknak. A listavezető Vadkert II. mögött öt egységgel vannak lemaradva Gavlik Ferencék, ám ha a hétvége első napján vereséget szenvednek, miközben az éllovas nyer, nyolcpontos lehet a hátrány. Persze erre gondolni sem akarnak Kunfehértón, már csak azért sem, mert tavaly ősszel fordított pályaválasztással 4–0-s hazai diadal született. 

A történelem ismétli önmagát. A vírustól zaklatott 2020-as esztendőben ugyancsak a „megye-háromban” az élen zártak, mégsem vállalták több feltétellel a megyei második vonalat. Az aranyérem tavaly sem volt kérdéses – és a feljebb lépés?

A csonka bajnokságot megnyertük, de úgy voltunk vele, hogy fussunk neki egy egész bajnokságnak és majd látjuk, hogyan muzsikál a csapat – indította a honlapunknak adott interjúját Gavlik Ferenc, az előző szezonban még a Bács-Kiskun megyei III. osztály Déli csoportjában versenyző, s azt 67 egységgel az 59 pontot gyűjtő Dunagyöngye előtt megnyerő Kunfehértó KSE 43 esztendős kapusa, aki társulatával a jelenlegi évadban ugyanezen osztály Közép-csoportjába nyert besorolást. – Nem mellesleg az utánpótlás is nehéz kérdés egy ilyen kis településen. Nekifutottunk és nagyon jó szezont zártunk, viszonylag könnyen nyertük a bajnokságot, de a vezetőség inkább a csoportváltást választotta, ami szinte egy osztállyal feljebb is megállná a helyét. 

Alacsonyabb osztályban a 43-as cipőméretnek és egy kapus életkorának is ideális. A mélykúti öregfiúknál és Kunfehértón is egyértelmű volt a folytatás?

Igen, továbbra is számítanak rám az öregfiúk és a Kunfehértó is. 

Ami szintén számít: a legkevesebb kapott gólra vagy a nagy fölénnyel megnyert bajnoki címre büszkébb?

Igazából mindkettőre. Ezekhez kellett egy nagyon jó csapat – néha ők segítettek, néha én. Persze a legkevesebb gól azért mindig nagyon jó érzés! 

Van olyan szezonbeli összecsapás, amelyet szívesen felidézne vagy azért, mert a csapat annyira lehengerlően futballozott, vagy azért, mert Gavlik Ferenc is hozzátette a magáét, kivette a részét az aktuális diadalból?

Nem emelnék ki egyet sem, volt több mérkőzés, amikor jól ment a védés, de a csapat ezeken a meccseken is sokat segített. 

Korábban a Kapuskérdések rovatban az állandó kérdések miatt nem volt rá lehetőség, ezúttal viszont rákérdezek: az elmúlt bő másfél évtizedben rendre élgárdákban húzott kesztyűt, de megmaradt a megyei másodosztálynál vagy a harmadik vonalnál. Nem vonzotta legalább a „megye-egy”, hogy ott is bizonyítson?

Voltam magasabb osztályban is – például az 1994/1995-ös évadban a megyei I. osztályú, míg az 1995/1996-os szezonban az ifi bajnoki cím után az NB III ifjúsági korosztályban, bár itt abbahagytam pár évre a focit és 2000-ben kezdtem újra a megyei I. osztályban Mélykúton, a felnőtt keret tagjaként, második számú kapusként. Lassan beilleszkedtem, majd tettem egy egyéves kitérőt. És jött a megyei III. osztály, aztán az itteni második vonal. Szép tizenegy esztendő a falummal, a Mélykúttal, majd jött Kunfehértó, ahol már hetedik éve vagyok, és jól érzem magam. Lassan azért el kell gondolkodni az esetleges befejezésen is, bár még nem szívesen.