DUNAÚJVÁROS–BKV ELŐRE 5–2 » Tétmérkőzésen, közönségszórakoztató kupameccsen kerekedett fővárosi vetélytársa fölé a házigazda a korábbi ferencvárosi labdarúgók által dirigált csapatok csatájában.
Az egyik 32-szer, a másik hatszor volt válogatott. Csakhogy hiába a „túlsúly”, Horváth Ferenc és ifj. Albert Flórián egykori ferencvárosi csapattársként üdvözölhette egymást az elmúlt hét szombatján, és ez még akkor is igaz, ha utóbbi öröme nem lehetett felhőtlen. Furcsa szezon volt az annál is furcsább távozással. Tizenöt évvel ezelőtt ifj. Albert Flórián járt már Dunaújvárosban, nem az egyik kezében téliszalámis szendvicset szorongató, a másikkal gurulós bőröndöt maga mögött húzó turistaként, hanem a Fejér megyei gárda edzőjeként. A történet nem ért véget happy enddel – mint ahogy az augusztus 6-i nap sem. Az újvárosiak részéről a nyáron igazolt Hesz Olivér kezdte a gólgyártást, márpedig a házigazda meg sem állt ötig, igaz, közel egy óra játékidőt követően még csupán 2–1 virított a mátrixtáblán. A helyenként paprikás meccsen nem érdemtelenül nyert a Barna Zsoltot több mint egy órán át a kezdőcsapatában tudó vendéglátó – nevezett labdarúgó pályára lépése azért érdemel említést, mert amit ifj. Albert Flórián megélt a visszatérése kapcsán, ugyanez megtörténhetett a futballistával is, ugyanis tizenöt esztendeje a nagy munkabírású középpályás még a BKV Előrét erősítette.
Horváth Ferenc és a „kis” Fradi Az előttünk álló hétvégén már a 3. fordulót rendezik meg az NB III-as bajnokságokban. A Közép-csoportba besorolt, eddig 4 pontot szerző Dunaújváros augusztus 14-én, vasárnap 17:30-kor a Ferencváros II.-t fogadja – lám, úgy tűnik, Horváth Ferenc, ha akarna, akkor sem tud elszakadni az FTC-től... Mindeközben a Keleti csoportban még hibátlan BKV Előre ugyanaznap és ugyanakkor a Sényő otthonában lép fel – és miután a vasárnapi házigazda a bajnoki szezonban még nem nyert, maradjunk annyiban, megalapozott győzelmi reményekkel.
