Készséggel elismerem, elfogult vagyok vele, pedig adriai luxusjachton vagy a málló vakolatú külvárosi ház aljában működő Demizson nevű zenés-táncos szórakozóhelyen sem söröztünk együtt, mi több, erősebbel sem koccintottunk. Nem tudom, milyen edző – az eredményei azért beszédesebbek, mint olykor ő maga –, mindenesetre a szimpátiámat rég elnyerte.
Nem csinált egyebet, csak bármiről kérdeztem – legyen szó „tollbamondásról” vagy éppen szombaton megejtett hétköznapi eszmecseréről –, soha nem a maszlagot, a sablont, a PR-t szajkózta, hanem mindig a frankót mondta. Csank János – merthogy róla van szó – akár meg is sértődhetne (amúgy nem szokása), lévén az egykori szövetségi kapitány meg lett szólítva a sportnapilap hasábjain, méghozzá a ZTE sportigazgatója által. Sallói István úgy fogalmazott a télen Vácra visszatérő, koronavírussal küzdő szakemberrel kapcsolatban – innen is mielőbbi teljes felépülést neki –, ha mondjuk tizenöt évvel fiatalabb lenne, a legjobb megoldás volna a kiesés ellen hadakozó zalaegerszegiek kispadjára.
A bajuszos tréner már hetvennégy esztendős, de aki egy kicsit is ismeri, tudja, hogy a mozgás, a sport a lételeme, márpedig aki testileg friss, az agyilag sem lehet zokni. Nem biztos, hogy sokan emlékeznek, így nem árt felidézni: egy bizonyos Jupp Heynckes – ha a név nem cseng ismeretlenül, nem a véletlen műve, tudniillik labdarúgóként világ- és Európa-bajnokról van szó, aki edzőként kétszer emelhette magasba aktuális alakulatával a Bajnokok Ligája trófeáját – hetvenhárom évesen még a Bayern München kispadján ült. Hogy a tapasztalat sokat számít, azt a 2017/2018-as szezon tűélesen bizonyítja, hiszen egyrészt a „bőrnadrágosokkal” megnyerte a Bundesligát, másrészt a német gárdával az adott évad során jobban „zenélt”, mint a brémai muzsikusok. A negyvenegy tétmeccsen elért harminckét diadal, négy döntetlen és mindössze öt kudarc finoman fogalmazva is a vállalható kategóriába sorolható. Mint ahogy az is, hogy a ZTE elöljárói megváltak a fiatal edzőgeneráció jeles tagjától, Boér Gábortól. Ők tudják. Hogy idejekorán vagy sem, arra az elkövetkező hetek és hónapok adnak választ. Hogy mit gondolok én, gyakorlatilag lényegtelen, az mindenesetre nem az, hogy az átadás-átvétel pillanatában a Zete nem áll(t) kieső helyen.
A váltással ellenben nagy rizikót vállaltak nem csupán a kék-fehérek, hiszen Boért az a Waltner Róbert követi a kispadon, aki nemrég még a másodosztályú Siófokot irányította. Hogy jól vagy rosszul, döntsék el Önök, mindazonáltal rövid időn belül a harmadik alakulatát „fogyasztja” a Kaposvár és a Siófok után. Ha bennmarad a ZTE, mennybe megy az egykori támadó, ugyanakkor amennyiben kiejti a zalaiakat, a legtöbben majd legyintve ügyetlen kóklernek titulálják – ilyen nép a magyar... –, elvégre nagy sikerek az utóbbi időben nem kísérték az útján, igaz, nem árt megjegyezni a feledékenyeknek, hogy az NB III-ból, majd az NB II-ből is vele került fel a Rákóczi. Ahogy stílszerűen fogalmazott: Kaposváron van otthon, Zalaegerszegre hazajött.
Hogy csupán eszközök az edzők, azt eddig is sejteni lehetett, ha máshonnan nem, hát abból feltétlenül, ahogy Pisont Istvánnal bánnak Kispesten. Meggyőződésem, hogy a világ legrendesebb emberéről van szó – szimpátia 2.0 –, mégis úgy pakolgatják a klubon belül, mint a tévéstúdiós ex-kapitány a hozzávalókat a mágnestáblán. Összeszámolni is nehéz, hányszor segített be vagy ki az első csapatnál, ám valahogy a véglegesítés még várat magára. Horváth Ferenc azonban nem, többszöri balszerencsés próbálkozás után a Honvédnál bizonyíthatja rátermettségét. Azon nem akadok fenn, hogy korábbi futsalos csapattársa kedvenc klubjánál kapott szerepet, hiszen ez nem az egyesület külügye, hanem belügye. Egyébként is: szimpátia 3.0, ugyanis az egykori 32-szeres válogatott csatár sem szereti a sablont, a felesleges köröket, ami legalább annyira tiszteletreméltó, mint az, hogy labdarúgóként mindenhonnan és mindenhogyan gólt tudott szerezni, ami kevesek sajátja. Emlékezetes volt az a nyilatkozata, amelyet 2018 júniusában fogalmazott meg közvetlenül a Balmazújváros élvonalbeli búcsúja után az M4 Sport televíziós csatornának.
„Nem jó a bajnokság, rosszak a szabályok, háromszor játszunk egymással, egy marhaság az egész! Nem korrektek a csapatok! Nem akarok többet mondani, mert biztos eltiltanának. Remélem, mindenki tiszta lelkiismerettel fekszik le, aki ezeket a döntéseket meghozta. Meg aki hagyta, hogy így legyen. Mi lenne, ha a Videoton a bajnoki címért játszana és a Vidi a Diósgyőr ellen lépne pályára, én meg felállítanám a Fradi ellen a csapatomat hat ifijátékossal? Akkor vérig lennének sértve és olvashatnám az újságban, hogy én milyen szar ember vagyok! Most mindenki felteszi a kezét, holnapra meg senki nem fog emlékezni az egészre. Meg lehet nézni, hány ember életét szarták el! Biztos, hogy nem ezen a meccsen múlott, bent lehetett volna maradni máskor is, de jó lenne végre tiszta foci játszani Magyarországon! Tiszta lehet a lelkiismeretünk, de azt kitehetjük az ablakba.”
Itthon vagyunk.
