Két szezon után búcsút intett az SBS Egernek Balogh Tibor, aki nem követi a férfi kézilabda NB I-ből kieső Heves megyei alakulatot a másodosztályba, ám a kapus rengeteg élményt begyűjtve, elraktározva távozott. 

Egy darabot a szívemből. Ha Máté Péter, a legendás énekes és zeneszerző élne és fellépne a Tündérország történetéből ihletett, csodahelyként megrajzolt Érsekkert színpadán valamelyik csapzott nyári délután, a szemüveges művész egyik legismertebb fülbemászó dalának refrénjét talán még Balogh Tibor is dúdolná hol halkan, hol hangosabban, hiszen az SBS Eger kapusa a nagyon is élhető vidám városban, a mégis búskomor szurkolók között ott hagyott egy darabot a szívéből. 

Felocsúdtak már a sokkból? Egyértelműen nem a kiesésre készültek, mi több, ezt csapattársa is megerősítette, amikor Lezák Áron a Sportágválasztóban úgy fogalmazott még idén márciusban is, hogy mindenképpen az első osztályban maradás a cél.

Sajnos az ilyesmit nagyon nehéz megemészteni, soha nem voltam még ilyen helyzetben – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját Balogh Tibor NB I-es kézilabdakapus, aki a legutóbbi évad során az élvonaltól búcsúzó SBS Eger színeiben védett. – Nem egyszerű feldolgozni, hiszen próbáltunk mindent megtenni annak érdekében, hogy ne essünk ki, de sajnos ez nem sikerült és nagyon nagy kudarcnak éltük meg. Viszont sokáig nem szabad ezen rágódni, hiszen lassan már kezdődik az új szezon, új kihívás, és arra kell koncentrálni. 

Hogy a bennmaradás és a kiesés kérdése nem egy meccsen múlott, azt ama tény is jelzi, hogy amikor meghúzták a vonalat, a megkapaszkodó tizenkettedik helyezett NEKA-nak 15 pont állt a neve mögött, míg az Eger mellett csak tíz egység volt. Tibor, maga rutinos sportember, így szezon közben biztos volt megérzése: mikor tudatosult önben, hogy ebből tényleg gond lehet?

A legvégsőkig bíztam a csapatban, amíg matematikailag nem volt már esélyünk, én addig azt gondoltam, hogy fordulhat a kocka. Sajnos nagyon sok behúzható pontot engedtünk ki a kezünk közül, főleg hazai pályán. Az utolsó néhány fordulóban, amikor nem sikerült megnyerni azokat a meccseket, amiket úgymond kötelező lett volna, akkor már gondoltam, hogy baj lehet. 

Meglehet, nem önnek kellene címeznem a kérdést, legfeljebb majd nem válaszol: az azonnali visszajutás az Eger célja a 2022/2023-as szezonban?

Úgy értesültem, hogy igen, minél hamarabb szeretnének visszajutni. Azt gondolom, az Eger megérdemelné, hogy az NB I-ben szerepeljen, hiszen nagyszerű szurkolótábora van. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtuk kiszolgálni drukkereinket a jó szerepléssel, mivel ők mindent megtettek értünk, elképesztő hangulatot varázsoltak a csarnokba, és a pályán kívül is ott segítettek, ahol csak tudtak. 

Elképzelhető, ezzel kellett volna nyitnom: a kiesés ténye egyáltalán változtatott valamit a személyes elképzelésén? Úgy értem, nyilván hívják, keresik máshonnan, szóval előfordulhat, hogy két szezon után nem csupán a Heves megyeiek, de ön is búcsúzik...

Szerencsére akadt több megkeresésem. Mindig úgy gondolkodom, hogy szeretnék fejlődni és sok időt a pályán tölteni. Már viszonylag korán kiderült, hogy a klubváltás mellett döntök – a fejlődésem érdekében. 

Korábban Csurgón, Mezőkövesden és Dabason is védett, az egri két évet hová helyezné a karrierjében?

Nagyon jól éreztem magam Egerben, úgy érzem, különösen az első év sikerült jól. Nagyon sok játéklehetőséget kaptam, amit igyekeztem meghálálni a teljesítményemmel. A legfőbb ok, amiért odamentem, az a sok játéklehetőség volt, és szerencsére meg is kaptam. 

Huszonkilenc esztendősen talán a legjobb kapuskorban van. Megmozgatja a fantáziáját a külföldre szerződés lehetősége vagy ez mindörökre csak álom marad, lévén úgy van vele, az itthoni életét nem adná fel az ismeretlen közegért? 

Ha adódna lehetőségem magasabb szintre jutni, és ezt csak külföldön tudnám elérni, akkor természetesen kimennék.