Ott lesz közel két hét múlva a 127. Atlétikai Magyar Bajnokságon, és ha rajta múlik, az Európa-bajnokságon is rajthoz áll Steigerwald Ernő, aki tagja volt a 4X400 méteres váltónak, amely Spanyolországban új korosztályos magyar rekorddal ért célba – természetesen elsőként.  

Olyan furcsa ez a gyerek. Még szép, hogy ezt gondolták azok, akik nézték az ifik között meg-meglódulva, merthogy Steigerwald Ernő néven az ember fia legyen kapus, ha már az édesapa nagyszerű mozdulatokkal védte az olykor védhetetlennek tűnő lövéseket, fejeseket. Csakhogy a huszadik születésnapját alig két hete, május 28-án ünneplő legény fittyet hányt az elvárásokra, a mezőnyben tette-vette a labdát. Egészen három évvel ezelőttig, amikor egy hirtelennek tűnő váltással nemes egyszerűséggel átnyergelt az atlétikára. És hogy milyen jól tette, kiderül az alábbi interjúból. 

Most akkor az van, hogy ön az atléták között a legjobb futballista, a labdarúgóknál meg a leggyorsabb futó?

Harmadik éve, hogy nem futballozom, úgyhogy már nem mondhatom el magamról, hogy én lennék a leggyorsabb futó a labdarúgóknál, de talán amikor még fociztam, én voltam – felelte Steigerwald Ernő, a Békéscsabai Atlétikai Club kitűnő sportembere. – Sajnos azt sem tudom, hogy én lennék-e a legjobb labdarúgó az atléták között, de ha lenne ilyen cím, szerintem jó esélyekkel indulnék érte. 

Fejcsóválást, arcba temetett kezet, netán széles mosolyt látott, ahogy a faterra nézett, amikor otthon egyszer csak bejelentette, hogy a futballból végül csak a futás marad?

Édesapukám annak ellenére, hogy ő örök életében hálóőrként védte a kapuját, kifejezetten örült és támogatott, amikor megtudta, hogy végleg az atlétikát választottam és ezen az úton szeretnék tovább haladni. 

Önnek aligha árulok el újdonságot, aki viszont nem látta védeni, netán nem hallott róla, a papa bizony nagyszerű kapus volt és nem csupán Békéscsabán, hanem a Gyulai Termálnál, Újkígyóson, illetve Szabadkígyóson is bizonyította tehetségét és rátermettségét, mi több, megyei szinten a korábbi válogatott cerberushoz, Koszta Jánoshoz hasonlóan még túl az ötvenenedik (!) életévén is fantasztikus dolgokat produkált a „ketrecben”. Sosem vonzotta ez a világ, hogy leghátul csak magán múlik a csapata dicsősége, illetve bravúrjaival hozzájárulhat a sikerekhez?

Igen, apukám rettentően jó kapus volt, és nem csak hallottam róla, de még láttam is jó pár mérkőzésen védeni. Az én fejemben viszont annak ellenére nem nagyon fordult meg, hogy az örökébe lépjek, pedig láttam őt bravúrokat bemutatni, ugyanis már gyermekként is jóval gyorsabb voltam a velem egykorúaknál és nagyon élveztem, amikor el tudtam suhanni ellenfeleim vagy akár a csapattársaim mellett. 

Diadalok elérésére persze az atlétikában is van lehetőség, olyannyira, hogy ezúton is gratulálok a május végén Spanyolországban elért új korosztályos magyar rekordhoz, amit 4X400 méteren ért el Wahl Zoltánnal, Huller Dániellel és Molnár Attilával, és ami természetesen aranyérmet ért. A 3:06.62-es időeredmény és a tizenöt esztendővel ezelőtti 3:07.08 hétköznapi halandó számára sehogyan sem mérhető, nem úgy önöknek. Túlzok, ha azt állítom, minden ideális volt a magyar atlétika ifjakat érintő aranyoldalainak átírására?

Köszönjük szépen a gratulációt! Úgy gondolom, ideális volt „minden”, hiszen ez az U23-as korosztály kifejezetten erős, rengeteg tehetséges futó van és egy jó váltóhoz ez nagyon fontos. Itt nem lehet egy emberre építkezni, mind a négynek jól kell szerepelnie, és szerencsére tudtunk viszonylag sokat együtt edzeni, gyakorolni, és szerintem kijelenthetem, hogy eléggé jól sikerült a felkészülés, ami ugyancsak elengedhetetlen. 

Ami az edzésmunkát illeti, az atlétikában nyilván nem labdával végzik az előírt penzumot, azaz a tréningeken végzett feladatok érthetően mások. Ugyanakkor, ha visszaemlékszik a két-három évvel ezelőtti önmagára, akkor vagy most fáradtabb egy-egy „húzósabb” nap után? Persze akár úgy is kérdezhetném, megítélése szerint a futball vagy a futás a szervezetet jobban megterhelő sportág?

A kettőt nagyon nehéz összehasonlítani. Számomra az atlétikaedzések jóval fárasztóbbak és megterhelőbbek, mint a labdarúgás volt. Természetesen az is hozzájárul, hogy komolyabb szinten űzöm és több edzésem is van, mint akkor. 

Ó, ió, ció, áció – mondják, mit mondják, üvöltik a suliban, Steigerwald Ernő ellenben lehet, hogy úgy van vele: ááá, vakáció? A viccet félretéve: hogyan alakul a nyara, milyen megmérettetések várnak önre?

Még jó néhány verseny áll előttem, illetve előttünk, amelyek fontosak lehetnek a jövőre nézve. Június 24. és 26. között lesz megrendezve a 127. Atlétikai Magyar Bajnokság, amire mindenki nagyon készül, ugyanis jelen állás szerint az augusztusban lebonyolításra kerülő felnőtt Európa-bajnokságon részt fogunk venni a 4x400-as váltóval, és az előbb említett Országos Bajnokság eredményei nagy befolyással lesznek arra, hogy ki lesz az a négy ember, aki képviselheti az országot. 

Jut ideje egyáltalán valamikor a lazításra?

Természetesen néha nekünk is kell egy kis lazítás, pihenés. Nyáron kevésbé van erre alkalmunk, hiszen az atlétikában ilyenkor van a fő versenyszezon. Ha viszont adatik alkalom arra, hogy pihenjünk, én nagyon szeretek más sportágakat is űzni és a barátaimmal tölteni az időt.