BUDAPEST » Miközben a zsurnalisztákat gyakran szidják a szurkolók, miért nem iksz vagy ipszilon gondolatait tolmácsolják a külvilág felé, nem szabad figyelmen kívül hagyni a klubok sajtóosztályait sem, amelyek olykor kényük-kedvük szerint rendelkeznek „ügyfeleikkel” és nem a sajtó, általuk pedig a drukkerek kiszolgálására törekszenek – mint ahogy esetünkben is megtörtént.
A történet dióhéjban: a Ponyvalegény még tavaly decemberben szerette volna „bemutatni” az Életpálya címet viselő rovatban Sigér Dávidot, a Ferencváros Balmazújvárosból igazolt kitűnő, nem mellékesen válogatott középpályását. A súlyos sérülése után lábadozó labdarúgó szívesen fogadta a megkeresést – idestova egy évtizeddel ezelőtt nyilatkozott is a Foci a köbön oldalon, míg majd’ másfél évtizede mi már akkor írtunk róla, amikor a zöld-fehéreknél kis túlzással azt sem tudták, hogy Sigér Dávid létezik –, ám a nagyszerű futballista az FTC Sajtóosztályához irányított bennünket. Nos, az alábbi levélváltásra került sor – hangsúlyozandó, még tavaly decemberben.
Az első üzenetünkre – amelyet a fradi.hu oldalon az űrlap kitöltésével abszolváltunk – meglehetősen hamar, még aznap érkezett válasz.
Hogy a Tisztelt Olvasó, netán a Szurkoló a visszatérés és a pihenés ötvözésébe mit lát bele, nem tisztünk eldönteni, mindenesetre azt már közel két évtized alatt megtanultuk, hogy a türelem rózsát terem – ha szerencsénk van, nem Rózsa Györgyöt... –, így nem is bíbelődtünk az újbóli reagálással, elvégre, mint megtudtuk, Sigér Dávid rehabilitációja „a magyar futball és az FTC érdeke is”.
Egészen addig nem foglalkoztunk a témával, míg a sportnapilap címoldaláról Sigér Dávid köszönt vissza (lásd balra), akivel – a korábbi labdarúgó, Borbola Bence tollából egyébként kiváló – félkolumnás anyag jelent meg a január 6-i lapszám 6. oldalán. A IX. kerületben tehát eddig tartott az „egyelőre”, illetve addig volt sokkal fontosabb a speciális felkészülés, mint a médiaszereplés. Ezek után természetesen újból billentyűzetet ragadtunk. Félreértés ne essék: nem azért, mert a Ponyvalegény a Nemzeti Sport szintjén van, hanem a sajtóosztály elve, hozzáállása miatt. Hiszen egy interjú elkészítésének idejét – legyen az öt, tíz vagy harminc perc – sosem az határozza meg, hol jelenik meg. Ha pedig a platform a probléma, miért nem ezzel kezdték? Miért nem ezt írták a decemberi viszontválaszukban? Egyáltalán minek reagáltak? Az általunk egy nappal később, azaz január 7-én küldött újabb levél egyébként az alábbi tartalommal érkezett meg az FTC Sajtóosztályához.
Azóta tíz nap telt el, és mert korábban kis túlzással tíz órán belül válaszoltak, vélelmezhetően a kér(d)és süket fülekre talált. Merthogy a válasz „természetesen” a néma csend. A Fradi-szurkolók legalább annak örülhetnek, hogy a csapat sokkal sikeresebben szerepel, mint a sajtóosztály – a drukkereké marad a kiáltás.
