BUDAÖRS » Nem hálás szerep az övé. Az NB II 2021/2022-es szezonjában jelen állás szerint a kiesés ellen hadakozó, immár Gabala Krisztián által felkészített társulat kapusaként Slakta Balázsnak nincs ideje unatkozni, amit az is igazol, ha vasárnap nem ő védi a BSC hálóját, az újonc Kecskemét kiütéses sikerrel vonul téli pihenőre.
Lehet-e örülni a 0–3-nak? Ha innen nézzük, igen, hiszen alakulhatott volna úgy is a kilencven perc, hogy a KTE-nek minden bejön és Grünvald Attiláék „sima szettben” intézik el a házigazdát. A futballban azonban az a szép, hogy adott esetben már a következő víkenden adott a lehetőség a javításra, ám erre a közel héthetes téli szünet miatt csak január végén kerülhet sor.
Jóllehet, nem tősgyökeres debreceni, de amikor a hosszú időn keresztül a Loki kötelékéhez tartozó volt kapus azt látja, hallja vagy éppen olvassa, hogy DVSC–FTC 2–0, jobban megdobban a szíve?
Igen, természetesen követem a csapat szereplését és minden Loki-sikernek örülök – kezdte a honlapunknak adott interjúját Slakta Balázs, a másodosztályú tabellán 20 ponttal a 17. pozícióban telelő Budaörs október végén szerződtetett, ezt megelőzően Szentlőrincen futballozó cerberusa, aki azóta négy összecsapáson védte új társulata hálóját. – Sok szép évet töltöttem Debrecenben, szeretem a várost és a klubot, valamint a jelenlegi keretből néhány labdarúgóval együtt is játszottunk, így azt gondolom, természetes, hogy továbbra is figyelem az ottani sportéletet.
A hajdúságiaknak már a belátható időn belül lévő kilencvenes években is legendásan jó kapusegyéniségeik voltak, Téglási Gábortól kezdve Kövesfalvi Istvánon át Sandro Tomicig. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, ami viszont kérdés: úgy kellett lennie, hogy az NB I-ben nem mutatkozhatott be a piros-fehéreknél?
Ahogy mondta, Debrecenben mindig kiváló kapusok voltak és szerencsére a korábbi ikonikus kapusokból nagyon jó kapusedzők lettek. Amikor Debrecenbe kerültem, az ön által említett kapusikonok közül Téglási Gábor és Mező József oktatott minket, kapuspalántákat. Szerencsére mind a két kiválósággal baráti kapcsolatot ápolok azóta is, ami számomra hatalmas megtiszteltetés. Ami a bemutatkozásomat illeti, valamiért így kellett lennie, hogy eddig nem sikerült játszanom az NB I-ben a DVSC színeiben. Meglátjuk, mit tartogat az élet…
Amit feltétlenül hozott: a vasárnapi NB I-es meglepetés-eredményhez képest minimum éles kontraszt, hogy az NB II idei utolsó fordulójában Budaörs–Kecskemét 0–3 úgy, hogy a vendégcsapat trénere a találkozót követő gyorsértékelésében úgy fogalmazott, mindez a házigazdára nézve hízelgő. Igaza volt Szabó Istvánnak?
Sajnos nem játszott jól a csapat, ez tény. A gólokat leszámítva volt két-három nagyobb helyzete a Kecskemétnek, amiket sikerült hárítanom. Sajnos azt kell mondanom, a játék képe alapján megérdemelten vitte el a három pontot a KTE.
Kétségkívül nehéz helyzetben van a társulata, de a tizenhetedik pozíciótól elvonatkoztatva eddig azt kapta a Budaörstől, amire számított?
Körülbelül két hónappal ezelőtt érkeztem Budaörsre. Azt gondolom, hogy az előző években meghatározó és üde színfoltja volt a csapat a másodosztálynak, mind a mutatott játékot, mind az eredményességet tekintve. Azért fogunk dolgozni, hogy ez újra így legyen.
A keretet és a körülményeket ismerve a gárdának nem feltétlenül ott van a helye, ahol áll, de vajon Slakta Balázsnak az eddig befektetett munkával hosszabb távon is a másodosztályban van?
Csak lépésről lépésre szabad gondolkodni, erre megtanított az élet és a futball. Egyelőre nagyon boldog lennék, ha a 2021/2022-es szezonban minél több meccsen megmutathatnám, hogy mire vagyok képes. A többit majd meglátjuk…
Huszonhét év a cerberusoknál nem kor, mégis, a karrierjében odáig jutott, amit annak idején, mondjuk egy évtizede eltervezett?
Sajnos nem ott tartok, ahol szerettem volna tartani, de az utóbbi években bebizonyosodott a magyar labdarúgásban is, hogy vannak olyan játékosok, akik később érnek be. Remélem, én is ilyen típus vagyok és van még előttem néhány igazán jó szezon.
Tizenhét és fél évesen már NB II-es bajnokin őrizte a hálót, majd eljutott a Debreceni VSC kapujának kapujáig, a Kaposvári Rákócziban debütálhatott az élvonalban. Ezen pályafutás-állomások, illetve sikerek vagy részsikerek között van olyan, amire a legbüszkébb?
A kaposvári évekre szívesen gondolok vissza, ott értem el eddig a legnagyobb sikereimet az NB III-ban és az NB II-ben. Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer az első osztályban is pályára léphessek, szerencsére ez megadatott, de azért dolgozom, hogy növeljem az NB I-ben lejátszott meccseim számát.
Heroikus harc: szoros a mezőny A bajnokság kiszámíthatatlanságára jellemző, hogy a 11. helyezett FC Ajka és a 19. pozícióban tanyázó Szolnoki MÁV között mindössze 5 (!) pont a differencia, hiszen amíg előbbi neve mögött 25 egység áll, addig utóbbi eddig 19-et gyűjtött. Jóllehet, a táblázat tömörsége miatt gyakorlatilag minden fordulóban rendeznek rangadót, a január végi 21. játéknapon az utolsó előtti Szolnok az egy ponttal többet szerző és két hellyel előkelőbb pozícióban lévő Budaörsöt fogadja, ami több okból is pikáns összecsapás lesz. Egyrészt az első tétmeccsét az új városi stadionban éppen a MÁV ellen vívta a BSC – amelyen ráadásul 3–2-es vereséget szenvedett –, ám akkor még Márkus Tibor felelt a Pest megyeiek szakmai munkájáért és nem Gabala Krisztián. Mindez csupán azért érdekes, mert a látogatót (akkor még) Csábi József irányította, ám januárban már Romanek János kezében lesz a szolnoki marsallbot, lévén a közelmúltban a korábbi megbízott szövetségi kapitány lemondott vezetőedzői posztjáról és „csak” sportigazgatóként dolgozik a jövőben. Így viszont valódi presztízs nélkül marad a két csapat technikai zónája, ugyanis Gabala Krisztián (balra) és Csábi József 1998 és 2000 között egy csapatban futballozott, mégpedig (akkori nevén) a Kispest-Honvédban.
