MOSONMAGYARÓVÁR | A kétszázát! Ennyi bajnokit, no meg az ezzel járó negyvenhat találatot nem a szél fújta össze Gyirmóton. Ugyanennél a hasonlatnál maradva az időjárás drasztikus megváltozásáról nem szólt az előrejelzés, így a nyári hidegzuhany váratlanul érte Nagy Patrikot, aki hat szezon után – ezen időszakból négy évadot csapatkapitányként futballozva – intett búcsút az Alcufer stadionnak. A korábbi NB I-es fedezet nem rohant a Rábának, mi több, azóta meg is találta a számára megfelelő együttest - így újra kisütött a nap.
Lesz tűzijáték vagy elmarad? Csak akkor válaszoljon, ha tudja már, mit csinál augusztus 19-én délután fél hat körül.
Idén Alsóörsön nézem meg a tűzijátékot a feleségemmel, amire az elmúlt években a labdarúgás miatt nem volt lehetőségem, és bár a tűzijáték vihar esetén elmaradhat, a szombati eredmény viszont csak azt befolyásolja, hogy az a két sör, amit közben megiszok, inkább édesebb vagy keserűbb lesz-e – vette a lapot a Gyirmótra a következő hónap második felében, az 5. forduló keretében csupán egy bajnoki erejéig visszatérő Nagy Patrik, az NB II-ben szereplő, a gárdához két évre aláíró Credobus Mosonmagyaróvár élvonalbeli múlttal megáldott új igazolása, a Vasas, a Ferencváros, az Újpest, a Kecskemét, a Haladás és a Soproni Vasutas egykori labdarúgója.
Meglepett, amikor kiderült, hogy nem marad Gyirmóton, számomra a csapat és ön már-már egyet jelentett, hiszen amikor Nagy Patrik jól teljesített, parádézott vagy legalábbis nyert a társulat. Arról nem is szólva, nálam ön még mindig NB I-es futballista. No de nem csűröm-csavarom, a futballban van olyan, hogy a lejáró szerződést nem hosszabbítják meg a felek, de az bizonyára nem csupán engem érdekel: jelen esetben az egyesület vagy a játékos kezdeményezte az elválást?
Először is jól esnek a kedves szavak, köszönöm! Esetemben a klub nem kívánt tovább dolgozni velem. Engem is meglepett, főleg úgy, hogy még áprilisban is azt az információt kaptam a vezetéstől, hogy velem képzelik el a jövőt.
Mi tagadás, nem jutott messzire... Szándékos volt, hogy Győrhöz közeli alakulatot választ új állomáshelyéül?
A Mosonmagyaróvár az elsők között volt, amely megkeresett. Sokat számított a döntésemben, hogy Győrben maradhatok a feleségemmel, illetve a családom és a barátaim közelében.
Különösen a nyári holtszezonban az csak természetes, hogy ajánlatok jönnek, menedzserek mennek, de a végén csak egy marad: miért éppen a Mosonmagyaróvár hívó szavára mondott igent?
Konkrétan négy csapat tett ajánlatot a szerződtetésemre. Anyagilag a másik hárommal jobban jártam volna, de a Mosonmagyaróvár mellett több érv szólt. A vezetőedző személye, illetve az, hogy a vezetőség mennyire a csapatban akart tudni. A közösségről is csak jókat hallottam. Érdekesség, hogy az NB II-es klubok többségénél az elmondások szerint nagyon jó játékosnak tartanak, viszont 32 évesen már idősnek gondolnak.
Néhány nappal a bajnoki rajt előtt, az edzőmeccsek fényében, a beilleszkedés finomhangolása után mit tapasztal, mire lehet képes a Mosonmagyaróvár a 2023/2024-es évad során?
A csapat nagyon jó képességű játékosokból áll és remek közösséget alkot, bármire képes lehet. Az edzőmeccsekből nem tudok és nem is szeretek kiindulni, mivel azokért nem adnak pontot, így a teljesítmény is csalóka lehet, mivel a tét van, akit feldob, van, akit összenyom. Ezen kívül sok próbajátékos fordult meg nálunk, ami szintén árnyékolja az összképet.
Ha már a nyitánynál tartunk, zárszóként kérdezem: mit vár a társaságtól Pécsen? És miután a legtöbbször az a kézilabdázó, a vízipólós vagy a futballista válasza - teszem hozzá rögtön: mi más lenne? –, hogy nyerünk, de egy pontra mindenképp szeretnénk rászolgálni, megfordítom a felvetést: miért nem szenvednek vereséget a Mecsekalján július utolsó vasárnapján?
Azért, mert jó csapat vagyunk. Bízom a társakban és magamban, hogy együtt jó teljesítményt tudunk nyújtani!
