Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Jancsó András, az NB II-ben szereplő Szentlőrinc SE korábbi utánpótlás-válogatott NB I-es játékosa.
Ötévesen kezdtem a pályafutásom Szombathelyen, a Lurkó UFC-ben. Itt jártam végig a szamárlétrát és később tizenhét esztendősen itt mutatkozhattam be a felnőttek között, az első osztályban. Egy gyermekkori álmom teljesült azzal, hogy a Haladás felnőtt csapatában játszhattam, hiszen édesapámmal és a testvéremmel korábban még az idegenbeli derbikre is elkísértük a gárdát szurkolóként. Ezután másfél évet töltöttem kölcsönjátékosként, aztán egy évet az NB II-es Soproni VSE csapatában szerepeltem, majd a Gyirmót FC első NB I-es szezonjának őszi idényében próbáltam segíteni a győrieket. Félévkor visszarendelt a nevelőegyesületem és egy jó fél szezont produkálva, jó helyen végeztünk a Mészöly Géza irányította Halival. Szerencsére ezen a tavaszon sikerült megszerezni az első NB I-es gólomat, ráadásul a Ferencváros otthonában, majd még ezt követte egy Diósgyőr és egy Paks elleni találat. Azóta a Haladás csapatában szerepeltem, több-kevesebb sikerrel és játéklehetőséggel. Idén nyáron lejárt a szerződésem a klubnál és nem számoltak velem a továbbiakban. Fájt a döntés és elkeseredett voltam, de talán így kellett történnie a dolgoknak. Talán tudat alatt »belekényelmesedtem« az otthonlétbe és a szombathelyi levegőbe, így jót tett a váltás. Nyáron a felkészülés utolsó két hetében csatlakozhattam a Szentlőrinc SE labdarúgó-csapatához, ami – visszatekintve a félévre – a legjobb döntésnek bizonyult. Szerencsére a sok játéklehetőség mellett nagyon befogadó klubot és környezetet ismertem meg, ami nagyon szimpatikus volt már az első pillanattól fogva. Bízom benne, hogy az évad végén nemcsak a bennmaradás lehet meg, hanem álmodhatunk nagyobbat is és akár a középmezőny elejéhez tartozva is végezhetünk. (JANCSÓ ANDRÁS a kezdetekről és napjainkról)
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Létra. | Kedvenc tantárgyam | Testnevelés, magyar irodalom. | Emlékezetes csínytevésem | Két-háromévesen a szombathelyi Tófürdőn „meglógtam” a családtól, nem sokkal később a focipálya mellett találtak meg. Már akkor is elbűvölt ez a sportág. | Első futballélményem | Édesapám vitt el először meccsre. Bük–Pápa NB I/B-s találkozó volt Bükön és itt határoztam el, hogy szeretnék futballozni.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Mindenkivel megtalálom a közös hangot, alapvetően pozitív személyiség vagyok. | Legrosszabb szokásom | Reggelente ötven darab ébresztő állítása a telefonon, hogy el ne késsek edzésről… | Étel, amit imádok | Gyümölcsleves, kijevi csirke vegyes körettel. | Film, amit többször láttam | Életrevalók. | Zene, amit általában hallgatok | Retró és mulatós. | Hobbim | Kirándulás a menyasszonyommal és a kiskutyánkkal, film- és sorozatnézés, sportmérkőzések nézése, délutáni alvás.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | – | Gólom, amire szívesen emlékszem | Az első NB I-es gólom, amit a Groupama Arénában szereztem a Ferencváros otthonában. | Mérkőzés előtti rituálém | – | Sérülés, amit elfelejtenék | – | Barát a futballban | Németh Milán, a Haladás csapatkapitánya és Hegedűs János, a DVTK csapatkapitánya. | Az öltözőben mellettem ül | Tamás „NB I-es gólkirály” László és Erdélyi Botond. | Cél a mostani szezonban | Elsősorban a bennmaradás, de szeretnék a nyolcadik-tízedik helyen végezni. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Külföldi karrier, de első számú cél visszakerülni az NB I-be.
