Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Forgács Dávid, az NB II-ben szereplő ETO FC Győr korábbi élvonalbeli játékosa, egykori utánpótlás-válogatott labdarúgó.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Labda. | Kedvenc tantárgyam | Történelem. | Emlékezetes csínytevésem | – | Első futballélményem | Szegeden négyéves koromban az első edzések teremben.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | A hozzáállásom és a kitartásom. | Legrosszabb szokásom | A megsértődés. | Étel, amit imádok | A feleségem lecsója, igazi olasz pizza. | Film, amit többször láttam | Üvegtigris 2. | Zene, amit általában hallgatok | Rapzenét, magyar retrót, 90-es, 2000-es éveket. | Hobbim | Kosárlabdázás, videojátékozás, kirándulás a feleségemmel és a kiskutyámmal.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Pisában az első bajnokim a Prato ellen. | Gólom, amire szívesen emlékszem | A Mezőkövesd elleni első NB I-es gólom. | Mérkőzés előtti rituálém | Van meccsre kijelölt zoknim, és hogy szinte mindig ugyanabban a sorrendben történjenek a mérkőzés előtti előkészületek. | Sérülés, amit elfelejtenék | A három keresztszalag-szakadásom. | Barát a futballban | Tamás Krisztián. | Az öltözőben mellettem ül | Lipták Zoltán és Bacsa Patrik. | Cél a mostani szezonban | Az első ötben végezni. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Kupát vagy bármilyen bajnokságot nyerni Magyarországon.
