Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Gohér Gergő, az NB II-ben szereplő Szolnoki MÁV korábbi élvonalbeli játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Kulcs. | Kedvenc tantárgyam | Matek. | Emlékezetes csínytevésem | Jó fiú voltam. | Első futballélményem | Kétévesen édesapám elém tette a labdát és elkezdtem rúgni.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Segítőkész. | Legrosszabb szokásom | Gyorséttermi kajálás. | Étel, amit imádok | Rántott sajt, vegyes köret, tartármártás. | Film, amit többször láttam | A Másnaposok-filmeket imádom, a mesék közül pedig a Kung-fu pandát. | Zene, amit általában hallgatok | Mulatós, retró és természetesen discozenék. | Hobbim | Szeretek horgászni, ha van rá időm, és a barátokkal vízipipázni.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Szerencsére sok volt, de talán a legemlékezetesebb a Mezőkövesd–Paks bajnoki volt, amelyen a 92. percben szerzett szabadrúgásgólommal bennmaradtunk az NB I-ben. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Az imént említett és természetesen a Fradi ellen szerzett szabadrúgásgól az NB II-ben, a Szolnok színeiben. | Mérkőzés előtti rituálém | Zenehallgatás, gyúratás, relax. | Sérülés, amit elfelejtenék | Soroksáron voltam és a Szolnok ellen egy rossz talajfogás következtében elszakadt a belső térdszalagom. | Barát a futballban | Nagyon sok nevet fel tudnék sorolni, akikkel megmaradt ez a kapcsolat is. | Az öltözőben mellettem ül | Jelenleg Szabó Alex és Rokszin Ádám a szomszédom. | Cél a mostani szezonban | Nyilván minél jobb helyezést elérni a Szolnokkal az NB II-ben. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Külföldi karrier, aminek egyszer-kétszer meg lett volna a lehetősége, de sajnos akkoriban máshogy működtek a klubok, de nem panaszkodom, büszke vagyok az eddigi pályafutásomra.
Sportos família A Gohér családban nem csupán Gergő ért el szép sikereket, ugyanis édesapja, a 67 esztendős Gohér János túl azon, hogy a Hatvan legendás labdarúgójának számít, méltán köztiszteletben álló szakember, aki az elmúlt év(tized)ekben nem is egy alacsonyabb osztályú társulatot kormányozott az aranyútra. A manapság a Szolnoki MÁV-ot erősítő futballista édesanyja, Erzsébet asszony korábban kiváló kézilabdázó volt, míg Gergő hét évvel idősebb bátyja, a szép reményekkel induló 41 esztendős Gábor Vácon és Turán is megfordult, tehetségére pedig jellemző, hogy az NB II-ben és az utánpótlás-válogatottban is megmutathatta tudását.
