Kéz a kézben andalgó romantikusok vagy gyerek(ek)kel a lábukat a nyakukba vevők nem tudnak úgy elhaladni a Teréz körút 33. kirakata előtt, hogy ne álljanak meg egy pillanatra. Vagy éppen kettőre. Na jó, néhány percre.

És innen már csak egy lépés a bejárat. Odabenn pedig már tágra nyílt szemekkel hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykertben nincs annyi látnivaló, mint itt, és a „tárlatvezető” mintha nem is tulajdonos lenne, olyannyira természetes személy. A kezdetektől napjainkig tartó, több szálon futó állatos történetet Szabó Evelin Dorina ismerteti – nem feltétlenül a lurkóknak. 

Na mármost ilyen eset két okból fordulhat elő: ha kislányként sok vagy éppen, hogy nagyon kevés plüssjátéka volt. Mi a valóság?

Sok, és nagyjából innen is indult ez a szerelem – mondta egy mosoly kíséretében Szabó Evelin Dorina, az Állatos Ajándékbolt (www.allatosajandekbolt.hu) ügyvezetője. – Szerettem addig is az állatokat, aztán lett két yorki kutyusom, és be akartam szerezni magamnak egy jó kis törölközőt vagy bögrét, mint egy fanatikus, de sehol nem találtam. Piaci rést véltem felfedezni, miután valószínűleg nem csupán én vagyok ilyen, és nemcsak kutyák kapcsán lehetne mindezt megcsinálni, hanem lovakkal, koalákkal vagy egyéb ritkább állatokkal is, mert biztos vannak még olyanok, akik rajonganak értük. 

A kigondolás és a megvalósítás felé tartó első lépés között mennyi idő telt el?

Nagyjából egy hónap. 

Nocsak, ezek szerint kész tervekkel indult? Tudta, hogy itt, a belváros szívében akar nyitni?

Abszolút, mindig is a Teréz körút volt a célom, de elsőre nagy falat lett volna. Annak idején szerencsére éppen jókor találtam a Ferenc körúton egy kisebb üzlethelyiséget, és gondoltam, indulásnak jó lenne, talán nem nagyok ott a kiadások. 

És onnan miként keveredett ide?

Az átmenő forgalom nagyon kevés volt a Ferenc körúton, nagyon sokat kellett hirdetni, ami nem várt kiadásokat okozott, így költségcsökkentés miatt csak úgymond webshoppá alakultam át. A boltot bezártam, mert nem tudtam fizetni a bérleti díjat, viszont amikor csak internetes áruházként üzemelt, nagyon sok visszajelzést kaptam, amikor kiszállításra kerültek a plüssök, hogy élőben még szebbek. Rengeteg ötcsillagos értékelést, telefonhívást, sms-t és e-mailt kaptam, és ez erőt adott ahhoz, hogy az álmomat folytassam, igenis kiálljak mellette és mindent megtegyek érte. Keresgéltem itt, a Teréz körúton üzlethelyiséget, és bár mindig is ide akartam jönni, de amikor a Ferenc körúton megnyitottam, biztos voltam benne, hogy első körben nem fogom tudni kitermelni a Teréz körúti bolt bérleti díját. Megintcsak szerencsére éppen volt egy kiadó, a mérete alapján számomra megfelelt, nagyon jó helyen is van, bár igaz, az Oktogon és a Nyugati pályaudvar között terül el, de így is csupán százötven méterre van innen az Oktogon, úgyhogy belevágtam. Addigra már hatalmas árukészletet halmoztam fel, úgyhogy nem kellett nagy rákészülés. A cégirányítási alapok megvoltak a Ferenc körúti boltból, így elég hamar sikerült megnyitni, 2019 novemberében – éppen a Covid előtt... 

Apropó, koronavírus: az elmúlt hetekben, hónapokban hányszor jutott eszébe, hogy minek kellett nekem ebbe belevágni?

Mindennap. Az úgynevezett fizikális forgalom brutálisan visszaesett és nem nőtt ezzel arányosan a webshopé. Nyilvánvalóan nőtt, mert nagyon sokan átálltak a kiszállításos megrendelésekre, viszont nem hozta vissza azt az összeget, amit a bolti forgalom generált. Ezért van az, hogy mindennap eszembe jut, de ugyanez járt a fejemben a kisebb, Ferenc körúti üzletnél is. Az egyik nap fenn, a másik nap lenn, nagyon őrlődöm, de már inkább azért, hogy mivel lehetne még jobban becsalogatni a vásárlókat? Mert akik bejönnek a boltba, hüledeznek, hogy mennyire szépek a plüssfigurák, pedig csak elmentek előtte, holott már másfél éve figyelik a kirakatot. Éppen ez kell, hogy bejöjjenek az emberek, és lássák, ez tényleg jó! Úgyhogy mostanában folyton azon jár az agyam, hogy lehetne még jobban fellendíteni az egészet, mert az irány jó, csak az kellene, hogy még többen tudjanak erről az egyedi ajándékboltról. 

A nyár, a vakáció, a közelmúltban befejeződött labdarúgó Európa-bajnokság vagy éppen mostanság az olimpia mennyire segít a „szinten tartásban”? Előfordul például, hogy egy zalaszentgróti cserediák berohan csak úgy egy plüsskutyáért?

Az mindenféleképpen jobb, hogy sokan sétálgatnak a körút ezen részen, viszont az uborkaszezon abszolút a nyár, néha úgy érzem, hogy mindenki kivonult Budapestről. Akik itt közlekednek mindennap, ők munkából jönnek, márpedig nekik nagy újdonság nem vagyok. Manapság már turisták sincsenek, pedig az itteni üzlet nyitásakor egészen tavaly januárig, még a Covid-19 berobbanása előtt tíz vásárlóból három külföldi volt, most úgy száz vevőből talán egy, de őt is megkérdezem, nyaral-e vagy itt lakik, amire azt mondja, itt lakik...

Bár az év utolsó hónapját nem láttam még súlyzózni, mégis a december lehet a legerősebb, feltéve, ha nincs járvány, amitől jó lenne megszabadulni egy életre.

Reméljük, így lesz, már csak azért is, mert nekem a főszezon a karácsony vagy legalábbis a december, így ekkor betárazok egész évre. Azokra a hónapokra rakosgatok félre, amikor uborkaszezon és esetleg mínuszos hónap van. A másik a május, a gyereknap közelsége miatt, bár nyilván nem összehasonlítható a karácsonnyal, de abban az időszakban is meg szokták lepni a szülők a gyerkőcüket egy-egy plüssállattal vagy a kedvenc mesehősük plüss változatával. 

Ha már itt tartunk, van valamiért igazán emlékezetes vásárlója?

Egy konkrét és kiemelt nincs, viszont hála Istennek, elég sok olyan akad – szinte minden hétre jut egy-egy –, amikor berohannak a boltba, megkérdezik, van-e plüss narvál, mert sehol nem találtak, de mert éppen erre sétáltak, egy próbát mégis megér, és én ilyenkor nagy örömmel mondom: igen, van! Ez persze csak egy példa volt, mindazonáltal szeretem beszerezni a különleges állatokat, ami esetleg nem kapható mindenhol vagy csak kevés helyen. A kutya, cica, maci hármason túlmenve azért akad jó néhány különlegesség is, és mindkét félnek örömöt okoz, ha mosolyogva közölhetem: van három különböző méretben is, így tudsz közülük választani. Sok erőt ad, ha be tudok olyasmit szerezni, ami a gyerekek kedvence, mert én is voltam így. 

Tényleg?

Még kiskoromban, és anyáék mondták, hogy nem tudják sehol sem megvenni nekem. Akkor milyen jó lett volna egy ilyen bolt! 

Miért, mi volt a szíve csücske?

Egy rózsaszín elefánt, de teljesen rózsaszín! Találtak egy szürkét, aminek rózsaszín volt a füle, és bár azt is nyilván nagyon szerettem, de azért jó érzés lehet egy szülőnek, ha a gyermekének megadhatja, ami a vágya. 

Azt tudja fejből, hogy melyik a legkisebb és a legnagyobb méretű plüssfigura, ami itt és most megtalálható a boltban?

Kulcstartó lesz a legkisebb, méghozzá egy kilenc centiméteres Boston terrier kutyus. Szeretik a kis ovisok, mert a pici tenyerükben elfér, és csak nyakon csípik és már hozzák-viszik. A szülő is szereti, mert elbírja a gyermek. A legnagyobb pedig... Termetre a százötven centiméteres maci, egy barna és egy fehér. Tizenkét kilósak, úgyhogy tényleg szép példányok. Viszont van kétszáznegyven centiméteres kígyóm, aminek az átmérője maximum tizenöt centi. Nem tűnik nagyon nagynak, viszont az a leghosszabb. 

És volt, aki már vitt is belőle?

Persze, nagyjából kéthetente egyszer szoktak. Azt nem tudom, mi célból, mert a kisebbeket szélfogónak az ablakhoz visznek, ami dizájnos, ám hogy a nagyobbat mire... Biztos nagyon kígyófanatikus lehet az illető! 

Valami azt súgja, önnél nagyobb plüssfanatikus ugyanakkor nemigen létezik. Van olyasmi, ami az elmúlt húsz hónap alatt bármikor is felmerült, és amin változtatna?

Igencsak aktuális a kérdés, mert a kirakatot szerettem volna régóta modernizálni, ami a közelmúltban végre megtörtént. Nagyon remélem, hogy az utca emberének is tetszeni fog, mert amikor kirakom a legfrissebben beszerzett példányokat, a gyerekek sikítoznak, hogy „anya ez új, anya ez új”. A kicsik, akik szinte mindennap erre járnak, rögtön észreveszik az újat. És immár teljesen másmilyen a kirakat elrendezésének tematikája, már nagyon vártam a végeredményt, ahogy azt is, mi lesz a reakció rá.