BUDAPEST » Július 16-án, pénteken ünnepli nyolcvanadik születésnapját a korábbi 61-szeres válogatott Vasas-legenda, Mészöly Kálmán, az egyetemes magyar labdarúgás valaha volt egyik legjobbja, a nemzeti csapat egykori szövetségi kapitánya. A Ponyvalegény az alábbiakban a legendás középhátvédet, a Szőke Sziklát köszönti.

Csak lassan a testtel, Kálmán bá! Ebben a korban már itt fáj, és amott sajog, meg aztán az elmúlt években kijutott mindenből, ami nem jó. Korántsem biztos, hogy most, ebben a szent minutumban azt felelné, hogy ez a nyolcvan úgy jó, ahogy van, mindazonáltal ez a kerek évforduló alkalmas arra, hogy bátran visszatekintsen, illetve némi félsszel előrenézzen. Fogalmam sincs, a mai spílerek közül ki lesz az, akiről és akinek majd ilyesfajta köszöntésfélét fabrikálnak fél évszázad múltán, mert lássa be, Kálmán bá, hogy a mostaniak között túl sok az alibi és ez a nagy bibi. Ha ott ülnénk egy asztalnál, mint néhány esztendeje azon a fagyos decemberi napon az elegáns angyalföldi hotel különtermében, piros-kék szemüveget az orrunkra engedve beszélhetnénk a szép jelenről és a még szebb jövőről. Csak hát az NB II a Vasas kapcsán minden, csak nem elfogadható, arról nem is szólva, hogy van olyan csodálatos színkombinációjú, szintúgy pénzpropellerrel magasba (!) szálló, finoman fogalmazva is erőből működtetett alakulat ezen a vidéken, amely már most, július közepén csak a magyar bajnokságra fókuszálhat, hiszen a nemzetközi szintéren már nincs dolga. Itt tartunk, Kálmán bá, és én tudom, mit reagálna. Felemelné a hangját „abüdösúristenit”, röpködnének a jelzők, és mondaná, csak mondaná reggeltől napestig. Én viszont ezúttal csupán három szónál maradnék, és aligha vagyok ezzel egyedül: Isten éltesse sokáig!