A főváros frekventált részét sem kímélte a koronavírus-járvány, így az a II., az V. , a VII. és a XIII. kerületben is találni olyan boltot, amelyről 2019 végén nem is gondolta volna a járókelő, hogy valaha bezárhat, megszűnhet, eltűnhet a süllyesztőben.
Közel háromezer. Ennyi iparcikkbolt szűnt meg a koronavírus-járvány Magyarországon való megjelenése óta, ám ami talán még ennél is riasztóbb: mintegy hétszázötven élelmiszerüzlet is végleg bezárt az egyik gazdasági szakportál kimutatása szerint. Utóbbi azért megdöbbentő adatsor, mert ugyan a honpolgár aligha az elsők között járt suszterhoz, kulcsmásolóhoz vagy kárpitoshoz tavaly március közepe óta, ám ahogy a mondás tartja, márpedig enni kell!
Venni viszont nem feltétlenül muszáj – mármint új blézert, zakót vagy farmert, lévén ruházati boltból szűnt meg a legtöbb (országosan mintegy ezerháromszáz), ami abból a szempontból érthető, hogy a vendéglátóegységek mellett ezen szegmens üzletei sem nyithattak ki hónapokig, márpedig egy butik hiába van a fővároson belül a legjobb, legforgalmasabb helyen, ha nemhogy vásárlót, de még betérő nézelődőt sem fogadhat. És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a nyitvatartás voltaképpen „okafogyott” lett volna – no nem a tulajdonosok, hanem a vásárlójelöltek számára, a legtöbben ugyanis jó ideig home office-ban dolgoztak.
Nem meglepő, hogy a belváros több pontján is találkozni a lehúzott rolót némiképp elfedő, nem is egy erre szakosodott cég „eladó” vagy „kiadó” tábláival, legyen szó korábbi kávézóról, sörözőről vagy „belépőszintű” helységről, amelyből persze előbb vagy utóbb lehet újra pékség, étterem vagy cipőbolt. Csak hát a hangsúly ez esetben nem az „előbbön”, hanem inkább az „utóbbon” van, hiszen a láthatatlan vírus továbbra is köztünk jár. Az már a szektorban dolgozók külön pechje, hogy a (koronás) király nesztelen és a lábára sem húz cipőt...
