Miután a ferencvárosi Kiserdő fontos szerepet tölt be különösen a József Attila-lakótelepen élők körében, így érthető, hogy ragaszkodnak hozzá. Márpedig a Galvani-híd megépítése és az ehhez kapcsolódó úthálózat-fejlesztés legalábbis kétségessé teszi a helyiek természeti övezetének egy az egyben történő fennmaradását. Dr. Mészáros Szilárd Antal budapesti polgári kezdeményezést indított ezen a felületen a fentiekkel kapcsolatban, amelyhez néhány nap alatt már közel ötszázan csatlakoztak. 

A lakótelephez tartozik, mint a Nyúldomb vagy a Pest-Buda mozi. Utóbbinak ma már csak híre, illetve valahol hamva van, ugyanis több mint harminc éve örökre becsukta kapuit, pedig annak idején a szovjet filmek műsorra tűzése mellett a Presser Gáborral, Laux Józseffel és Radics Bélával fellépő Locomotiv GT is koncertezett ott – a telepen élők számához viszonyítva – óriási közönségsikert aratva.

Volt, nincs. Sem a Loksi, sem a néhai filmszínház, ám a Napfény utcai napfényben fürdőzők nem csupán a flaszteren, hanem a Kiserdőben is rónák a kilométereket bandukolva, cammogva, csoszogva, futva vagy sétálva, néha-néha lehuppanva, megpihenve a leterített pandamacis plédre egy dobozos Arany Fácán sörrel vagy egy téliszalámival, paradicsommal és uborkával teletömött zsemlével a kézben. A IX. kerületiek ragaszkodnak a megszokotthoz. A múltjukhoz, a jelenükhöz. A jelenükhöz, amelyről szentül hiszik, hogy a jövőjük is lesz.