Elzárva a világtól – csakhogy amíg a Teremtő mágneskártyájának egyik felén a COVID-19 felirat, az emberén a virtuális valóság olvasható. Lépten-nyomon, váladékot nyomokban tartalmazó maszkkal együtt szippantja be a babakocsin és a temetői járattal közlekedőt egyaránt. A világjárvány harmadik hulláma már itt van a nyakunkon, holott már így is torkig vagyunk vele.
Esztendőkkel ezelőtt az volt a jelszó, menj fel vagy le valamelyik metrólejáró mozgólépcsőjén és nézz végig a többieken. Volt közöttük savanyúképű és cukipofa, de ma már ez a nem reprezentatív (állapot)felmérés sincs, csak az eldobható vagy újramosható szükséges rossz marad – vagy már az sem.
Nem a csúcsforgalom legvadabb perceiben, de általánosságban megfigyelhető, hogy a tömegközlekedési járatokon egyre kevesebben olvasnak – és itt nem a szellemi terméknek csúfolt, úton-útfélen otthagyott, osztogatott, lecövekelt propagandakiadványokra vagy a mindig kéznél lévő, elbutító okostelefonra, hanem sokkal inkább könyvre, magazinra kell gondolni. Mert amíg a virtuális valóságban két, egymással sorsközösséget vállaló, maszk nélküli maszkulin pillangókisasszony között a „szerinted megbocsát Géza?” a téma, addig a vörös hajú szemüveges azon morfondírozik, valóban Kosztolányi Dezső unokatestvére volt Csáth Géza? Szó se róla, az legalábbis biztos, hogy mindkét Géza pszichiátriai eset.
