Tréfi nem viccel. A becenév viselője, a női kézilabda NB I-ben szereplő Váci NKSE-hez 2014 után idén nyáron megint aláíró Triffa Ágnes 2021-ben nagyjából ilyenkor hosszabb pihenőt tart.
Ám ne úgy tessenek azt elképzelni, hogy a gyorsétterem műanyag poharába csurgatott caffé lattéval és Gabriel Garcia Márquez valamelyik zseniális regényével a kezében kiül a margitszigeti zenélő szökőkúthoz délután negyed négytől fél hatig, éppen akkor, amikor a Nap a felhőkkel bújócskázik. A magyar női kézilabda-válogatott kiváló kapusa ugyanis nem a megindító erejű irodalmi műbe vagy az olaszos italcsodába feledkezne bele, hanem egy olyan, ma még számára ismeretlen élménybe, ami az élete történetét feldolgozó alkotás aranylapjaira kívánkozna.
A napokban Triffa Ágnes hosszabban nyilatkozott múltról, jelenről és jövőről, így többek között arról is szót ejtett, hogy immár a családalapítás is látótávolságon belül van, valamint azt is elárulta, kislányt vagy kisfiút hordana-e a szíve alatt, ha eljön az ideje.
A Duna-parti klubhoz több mint fél évtized után visszatérő, legutóbb Debrecenben védő cerberus kijelentette, ha úgy alakul, továbbra is számíthatnak rá a nemzeti csapatnál, ám a karrierjével kapcsolatban így fogalmazott:
A válogatottal kapcsolatban van hiányérzetem... Klubszinten csodálatos helyeken voltam, szép sikereket értünk el, no és folyamatosan főszereplője voltam az együtteseimnek, ami nagyon jó érzés! Lehet, hogy „csak” ezüstérmes voltam többször, de azért megdolgoztam.
Amennyiben kíváncsi arra, miként vészelte át Triffa Ágnes a koronavírus-járványt; ki az a két kézilabdázó, akivel 2014-ben és 2020-ban is egy váci társulatban szerepel(he)t; illetve miként került annak idején a háló elé, olvassa el az interjút ITT.
